A kihagyhatatlan ember, aki látja a jövőt

Mindent megnyert, amit játékosként lehetett, pályán betöltött szerepével azonban kevesen vannak tisztában.

2004-ben Rafa Benítezt nevezték ki a Liverpool menedzserének, a spanyol mester pedig négy honfitársát is a szigetországba csábította, köztük a Real Madrid által is megkörnyékezett Xabi Alonsót. Aki emlékszik még arra az idényre, az jól tudja, milyen sikeres évet zárt a spanyol kontingenssel kiegészült Pool. A legendás isztambuli BL-döntőben már a félidőben 3-0-ra vezetett az esélyesebb AC Milan, de a legrangosabb klubverseny történetének egyik legemlékezetesebb feltámadását produkálva kiegyenlítettek a Vörösök. Amikor már 3-2 állt az eredményjelzőn, Steven Gerrard harcolt ki egy tizenegyest, melyhez Xabi Alonso állt oda.

„Biztos voltam benne, hogy Xabi Alonso értékesíteni fogja. Nagyszerű rúgótechnikája és hideg feje miatt majdnem minden tizenegyesünket ő lőtte a szezonban”

– ezt a Liverpool csapatkapitánya írta életrajzi könyvében az esetre visszaemlékezve.

Dida viszont eltalálta az irányt, a kipattanóra pedig a brazil kapus, Nesta és Xabi Alonso egyszerre ugrott rá, s végül a spanyol érte el először a labdát. „Óriási technikai tudás kell ahhoz, hogy valaki a gyengébbik lábával így felemelje a labdát a léc alá, miközben egy óriási termetű kapus ott liheg, hogy mindezt megakadályozza” – folytatta a múltidézést Gerrard.

A 3-3-as végeredmény után jöttek a tizenegyesek Jerzy Dudek hősies teljesítményével, a Liverpool pedig ötödszörre hódította el a legrangosabb európai kupasorozatért járó serleget. Ha már szóba került Steven Gerrard, érdemes foglalkozni a liverpooli legendával, hiszen öt éven át együtt játszott Alonsóval a középpálya közepén:

„Ő volt a legjobb belső középpályás, aki mellett valaha játszottam.” 

A baszk mélységi irányító (ilyen pozícióban játszik egyébként Nagy Ádám is a válogatottban – a szerk.) öt éven át meghatározó játékosa volt a Poolnak, ám az angol klub 2009-ben rábólintott a Real Madrid 30 millió fontos ajánlatára. A közben Angliában családot alapító Alonso állítólag nem tervezte, hogy távozik, de rosszul érintette Rafa Benítez bánásmódja, aki inkább pénzt akart belőle csinálni, hogy gyengébb képességű angol labdarúgókat igazolhasson a csapatba, mint például a helyére kinézett Gareth Barryt. Végül Barryt nem sikerült megszerezni, Alonso viszont visszaigazolt Spanyolországba, hogy karrierje legfényesebb öt évét töltse a Madrid színeiben. 

Sokáig „láthatatlan” pozícióban futballozott Xabi Alonso, ott volt a pályán, de hogy pontosan miért is olyan jó, azt a közvélemény kevéssé tudta. Ahogy a technológia egyre inkább szerves részévé vált a modern labdarúgásnak, a statisztikák egyértelműen megmutatták, szerepköre fontosabb, mint amilyennek elsőre látszik. Nem minden csapatnak van ilyen típusú labdarúgója, Alonso legnagyobb erőssége pont az, hogy rendelkezik a labdaszerzéshez szükséges fizikai erővel és keménységgel, de emellett a világ egyik legjobban passzoló és legmagasabb játékintelligenciájával bíró középpályása.

Tulajdonképp egy kémiai laborban sem állíthatnának elő nála tökéletesebb embert arra feladatra, hogy megállítsa az ellenfél támadásait, majd saját térfeléről rövid, illetve hosszú átadásokkal segítse a támadások építését. Utóbbi feladatot talán a világon a legjobban hajtotta végre, hiszen nagyon jó százalékkal döntötte el, hogy mikor van szükség még két oldalpasszra a szélső védőkhöz, vagy mikor kell egy gyors súlypontáthelyezéssel az ellenkező oldali támadó szélsőket játékba hozni. Az angol szakzsargon ezt „tempo control”-nak, vagyis a játék ritmusa irányításának hívja, ezért pedig Xabi Alonso felelt, bármelyik csapatban is játszott.

„Alonso lassú játékos, ez igaz. De a lassúság nem feltétlenül negatív jelző, én magam is lassú voltam futballistaként. A fontos az, hogy a labda mozogjon gyorsan, ebben pedig Xabi a világon az egyik legjobb” – nyilatkozta róla Carlo Ancelotti, aki a Real vezetőedzőjeként 2014-ben Bajnokok Ligája-trófeát nyert a játékossal, idén pedig a Bayernben kap még mindig fontos szerepet az egyik kedvenc középpályása, aki szerinte jósképességekkel is meg van áldva.

„Xabi a kulcs mindenhez. Elképesztő tapasztalata és kvalitásai vannak, ráadásul társul ezekhez egy olyan képessége, ami kiemeli őt a többiektől. Olvassa a játékot, sőt, előre tudja, hogy mi fog történni a pályán.”

Árulkodó adalék karrierjével kapcsolatban, hogy a világ három legeredményesebb, aktív edzőjével is dolgozott (José Mourinhóval a Real Madridban, Pep Guardiolával a Bayern Münchenben, Carlo Ancelottival pedig mindkét klubban), és mindegyiküknél bérelt helye volt a kezdőcsapatban.

Épp a portugál Mourinho hasonlította Alonso játékát a fiatal Pep Guardiolához, mondván, olyan pontos, mint egy metronóm – vagyis a zenében használatos ritmust meghatározó időmérő műszer. Ahogy egyébként Mourinho, úgy Guardiola is biztos abban, hogy Xabi Alonsóból nagyszerű vezetőedző válik visszavonulása után.

„Hamarosan edzőként fogjuk viszontlátni, ebben szinte biztos vagyok” – mondta a Manchester City jelenlegi menedzsere. „Akárhol akar majd dolgozni, szívesen fogják fogadni. Jól érti a játékot, és megvan benne a kíváncsiság, hogy minden apróságot megértsen, ami a pályán történik. Ahogyan az emberek, köztük a volt edzői beszélnek róla mint emberről, sokatmondó. A valaha volt egyik legjobb középpályás, akit életemben láttam.”

A sors érdekes fintora, hogy 2016 őszén éppen Xabi Alonsót kérték fel volt csapattársa, Jamie Carragher mellett, hogy segítsen megértetni Guardiola és Mourinho taktikáját a két menedzser első angliai összecsapása előtt. Az alábbi videóban Alonso a két legendás edzőnél szerzett tapasztalatait is megosztja (angolul értők előnyben): 

Alonso a spanyol válogatottal végigverte a világot és Európát, 2014-ben pedig – mielőtt a brazíliai vb után lemondta a válogatottságot – újra felült a klubfutball trónjára, bár az Atlético Madrid elleni döntőn a sárga lapjai miatt nem léphetett pályára. Nyár végén újabb klubváltás mellett döntött, miután a Münchent irányító Guardiola nagyon meg akarta szerezni őt a hosszú távra kieső Javi Martinez helyére. A madridi távozása után a maga elegáns módján azért odamondott Cristiano Ronaldónak: 

„Ugyanolyan indokkal távoztam a Real Madridtól, mint Di Maria tette. Mindenkinél keményebben dolgoztunk, mégis mások kapták a dicséretet.”

Németországban hamar elkezdte gyűjteni a trófeákat, az elmúlt két és fél évben két Bundesliga-aranyhoz, illetve egy-egy kupa-, illetve szuperkupa-győzelemhez segítette a bajorokat, gyorsan közönségkedvenccé is vált Münchenben. Mondhatnánk, hogy a harmadik virágkorát éli a baszk középpályás, de hosszú pályafutására nem voltak jellemzőek a hullámvölgyek, stabil játékára szinte minden körülmény között lehetett számítani, ráadásul a súlyos sérülések is elkerülték.

„Szeretném a legmagasabb szinten befejezni a karrierem, a Bayern Münchennél pedig minden lehetőségem megvan erre” – mondta visszavonulása bejelentésekor, és valóban reális esélye van egy triplával búcsúzni az aktív labdarúgástól, bár a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében épp exklubja, a címvédő Real Madrid lesz a bajorok ellenfele. A legtöbb szempár valószínűleg Xabi Alonsóra fog szegeződni, és a hidegvérű középpályás habár mindent megnyert, amit meg lehetett, mindezt többnyire a rivaldafény árnyékában tette alázatos munkával. Pályafutása utolsó két hónapjában is erre számíthatunk tőle, és ha minden úgy alakul, ahogy aktuális csapataival szokott, akkor a könnyen lehet, hogy a Bayern nemcsak Németország, hanem Európa trónjára is felülhet.