„Ne sírj, majd a végén.” Jól öltözött, úgyszólván régebb óta fiatal közönség, egykori játékostársai, focistabarátai és rajongói fogadták szerdán Göröcs János (vagy ahogy mindenki ismeri: Titi) 62-szeres válogatott újpesti klublegendát a IV. kerületi városházán. A mondatot Gergely Gábor egykori asztalitenisz-világbajnok passzolta oda az ünnepeltnek az impozáns épület dísztermében a belépéskor. Kettős ünnepre gyűltek: a minden idők 17. legjobb magyar futballistájának megválasztott gólpassz- és szlalomkirály Titi a napokban betöltötte 78. életévét, illetve megjelent róla a nevét viselő, életrajzi-dokumentarista könyv, az egyébiránt épp zöld-fehér „vérű” Lakat T. Károly tollából.
Hogy a 18 éves profi futballista-pályafutás papírra kívánkozott, aligha lehetett kérdéses. Göröcs Titi 1939-ben született, egy meglehetősen nagy szegénységben élő nagycsaládba, heten laktak egyetlen szobában. Helyzetüket persze feloldhatta volna, ha Titi 1957-ben erélyesebb édesanyjával szemben, és profi szerződése mellé elfogadja azt a bizonyos 106 négyzetméteres, Pannónia utcai lakást, de 18 évesen nem tehette. Maga az újpesti igazolás sem volt hétköznapi eset: a Vasas ifijében nevelkedett, a foci miatt nem ritkán iskolakerülést választó kis focistagyerek – aki mindennap hajnalban kelt azért, hogy rúghasson párat a rongylabdába a grundon – az izzógyárban küzdött az éhhalál ellen, ottani „mentora”, Konkoly Béla csalta el egy újpesti „gyárszemlére”, majd dugott az orra alá egy biankó papírt, hogy „tessék, ez az újpesti”. Göröcs vakmerően bólintott és szignált, ezzel kezdetét vette a 15 éves Megyeri úti történet – Titi meg sem állt 339 élvonalbeli mérkőzésig és 109 gólig, noha a csapatban kis idő után már nem a góllövés volt a feladata, hanem a gólpassz, amiből szakajtószám kapott tőle Dunai Antal és Bene Ferenc, a válogatottban pedig Tichy Lajos és a kedvenc játékostárs, a zöld-fehér Albert Flórián.
A válogatottban 19 találatig jutott, amiből sokkal több is lehetett volna, ha nincs rosszban a válogatott kispadját több szakaszban a leghosszabb ideig koptató Baróti Lajossal, a válogatottal el nem ért, akkori mércével mérve igazán nagy sikerek helyett be kellett érnie 5 bajnoki címmel és a 2 kupaelsőséggel. Persze nyilván nem kell szégyellnie az 1960-as római olimpiai bronzot, amelyet követően Milánó felé jöttek haza, és majdnem ott is maradt – nem tette, disszidensként retorziók vártak volna rá és a családjára is, pedig elképzelni is keserű, mi lett volna, ha – a város két akkori sztárgárdája közül a Milan 1963-ban, az Inter 1964-ben és 1965-ben nyert Bajnokcsapatok Európa Kupáját. „Mellékesen” 1962-ben Göröcs Jánosnak hívták a KEK gólkirályát, ami az Aranylabda-szavazás 10. helyéig röpítette.
A mai napig az ő nevéhez fűződik a Megyeri úton született legszebb gól története: a Newcastle elleni 1969-es Vásárvárosok Kupája-döntő hazai összecsapásán, Dunai passzából az egész angol védelmen szélvész módjára átszlalomozva rúgta be a Dózsa második gólját, hogy aztán jöjjön az összeomlás és a 3-2-es vereség. Pedig ezen a mérkőzésen olyan nevek léptek pályára a hófehér szerelésben, mint Zámbó Sándor, Bene Ferenc, Fazekas László – kispadon a liláknak ekkoriban zsinóron 7 bajnoki címet „szállító” Baróti Lajos irányításával.
Az 1970-es, marseille-i bukás (4-1-es vereség a vb-n Csehszlovákiától) utáni osztrák meccsen, 31 évesen végzetesnek bizonyuló porcsérülést szenvedett; kölcsöncipőben kellett játszania, mert az övét a szertáros valahol elrekkentette. Soha többet nem volt már a régi. Tatabányáról vonult vissza.
A Göröcs Jánost méltatók közül Dénes Tamás könyvszerkesztő azt emelte ki: bármely korban világklasszis vált volna belőle. Lakat T. persze tudja, hogy fogynak manapság a könyvek, ezért az ünnepeltnek felvetette, „jöjjön össze egy 18 éves csajjal”, hogy sikerüljön eladni a legyártott példányszámot. A tetszetős, Göröcs János, a varázsló alcímű kiadványból fény derül a becenév titkára is.
Göröcs Titi Budapest és Újpest díszpolgára, MLSZ-életműdíjas, a Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztjének birtokosa. A kétlábas jobbösszekötő játékát sokan Michel Platiniéhoz hasonlítják.
Ideje jelentős részét Alsóörsön tölti, az Újpest jelenlegi mérkőzéseit nem látogatja.
