Mesébe illő sztorit írt saját kezével a szíriai futballválogatott. Miközben odahaza a pincéig lebombázott házakból kell iskolába vagy épp edzésre járniuk a gyerekeknek, a felnőttválogatott az oroszországi világbajnokság küszöbéhez ért, miközben még soha nem járt vébén. De micsoda áldozatok árán?
2011, az arab tavasz óta az országban háborús állapotok uralkodnak, nemhogy futballozni, élni alig lehet arrafelé. A nemzeti csapat csupán edzeni tudott hazájában, a fegyveres konfliktus miatt hajszál választotta el attól, hogy a FIFA kizárja a vb-selejtezőkből. Makaó annak reményében, hogy a szurkolók otthagyják a pénzüket a kaszinóvárosban, 150 ezer dollárt ajánlott a szíriai szövetségnek, hogy ott legyen a hazai pálya, de az üzlet kútba esett. Malajzia és az ázsiai futballszövetség végül segítő kezet nyújtott a Kászíuni Sasok becenévre hallgató szíriai válogatottnak, így Melakában játszhatták „hazai” meccseiket.
A válogatott futballisták zöme nem a hazai bajnokságban kergeti a labdát: a kuvaiti, a szaúdi, a jordán vagy épp a kínai ligában játszanak. Van persze kivétel, Osama Omari például, aki a damaszkuszi Al-Wahda játékosa és a bajnokság egyik legjobbja. Őt a BBC riportja szerint
már rég besorozták volna, és csak a védelmi minisztérium engedélyével léphet pályára.
Sok focistának az országot is el kellett hagynia, menekültként tengeti napjait például a jordániai Zaatari táborában. A háború miatt a liga meccseit gyakorlatilag csak Damaszkuszban és Latakiában lehetett lejátszani, Aleppóban csak felszabadulása után, az idén január óta lehet újra mérkőzéseket rendezni – egy olyan pályán, ahol egyetlen fűcsomó sincs –, ahogy Homszban is.
Az Iszlám Állam által uralt területeken éveken át nem lehetett futballmérkőzést tartani, betiltották a focit, mondván, az muszlimellenes, nem szolgálja az IÁ ügyét. A terrorszervezet iraki territóriumában volt olyan eset, hogy
az IÁ tagjai betörtek egy klubhelyiségbe, ahol Real Madrid-meccset nézett egy csoport férfi, és mindenkit lemészároltak.
A lesajnált szíriai nemzeti csapat, amely ezzel a háttérrel talán a világon minden más válogatottnál nagyobb becsvággyal játszhatja meccseit, egyre-másra érte el a kiemelkedőnek számító eredményeket. Annak ellenére, hogy oda-vissza 12 ezer kilométert utaztak minden egyes „hazai” meccsért. Malajziai otthonukban például döntetlent értek el Irán ellen, amely simán kiharcolta a vb-szereplést, de barátságos meccsen a bivalyerős Japántól sem kaptak ki idegenben.
Szíria szeptember ötödikén azon kapta magát, hogy sorsdöntő meccset játszik a teheráni Azadi Stadionban. A csoportot vezető Irán és a második Dél-Korea mögött állt, és egy döntetlen pótselejtezőt ért. Hiába szereztek azonban vezetést a 13. percben, az esélyesebb hazaiak fordítottak, és a lefújásig győzelemre álltak. Ekkor érkezett Al Somah, és a 93. percben pótselejtezős helyre rúgta válogatottját. A csapat örömtáncot lejtett, és milliószor mondott hálát Allahnak a pályán, ugyanis egyetlen lépésre került az interkontinentális selejtezőtől, amelyen a CONCACAF-zóna negyedikje és az ázsiai pótselejtező győztese vívhat az oroszországi repjegyért.
Ajman Hakim szövetségi kapitány már a meccs előtt is azt mondta, csoda, hogy idáig eljutottak. A játékosok már az Üzbegisztán elleni korábbi győzelem után megkapták az 1000 dolláros jutalmat fejenként. Csak hogy érzékeltessük, mit jelent ez az összeg: az átlagos szíriai focista ennyit egy év alatt keres meg, egy átlagos szíriai állampolgár annyi idő alatt se.
A focisták havi átlagfizetése átszámítva 50 ezer forint, de például Tarek Dzsabban, a válogatott másodedzője ennek a feléért dolgozik, mint egy ízben nyilatkozta, a hazaszeretet fűti, nem az, hogy tele van-e a zsebe.
A Bassár el-Aszad vezette rezsimnek viszont megéri költeni, hiszen remek propaganda a sikeres válogatott. A csapat pedig hálás, hogy játszhat, és még meg is fizetik: a nemzetközi lapok fotósai előtt pózoló válogatott tagjai az elnök arcképével ellátott pólókban fényképezkednek.
Múlt csütörtökön Ausztrália ellen vezethette Ajman Hakim kapitány a csapatát, a helyszín újra a melakai Hang Jebat Stadion volt volt.
Kruse előnyhöz juttatta a hazaiakat, és volt, hogy az ausztrálok tíz másodperc alatt kétszer is a kapufát találták el. Szíria viszont ezúttal is a megszokott küzdőszellemben futballozott, kiharcolt egy büntetőt, amelyet Al Somah bevágott, döntetlenre mentve az odavágót. Odahaza tömegek ünnepelték a csapatot.
Kedden magyar idő szerint 11 órakor a sydney-i ANZ Stadionban következett a visszavágó. Ki más, mint Al Somah volt jókor jó helyen, az interkontinentális selejtező kapujába juttatva Szíriát. Az Evertonban jó 220 meccset lejátszó Tim Cahill másképp gondolta, így 13 perc után újra 1-1 állt az eredményjelzőn. Sőt a 37 éves renegát a hosszabbítás második félidejében, a 109. percben egy fejessel vezetéshez juttatta Ausztráliát, romba döntve a szíriai álmokat. Szíria mindent megtett, Al Somah a 121. percben a felső lécet trafálta telibe szabadrúgásból, de kikapott, így nem ő játszik a vb-re jutásért.
A hosszú menetelés véget ért, a háború sújtotta ország futballistái emelt fővel térhetnek haza – rommá lőtt házaikba.
