A Fradi-verő akadémista kérés nélkül cipeli Királyék cuccait

Kiss Tamásnak másfél éve van az érettségiig, de már az NB I-ben rúgdossa a gólokat. Szülei segítenek neki a földön maradni.

Kicsi a bors, de erős – tartja a mondás. A szombathelyi Kiss Tamás játéka láttán talán ez az első, ami az ember eszébe jut. A Haladás üdvöskéje pénteken tartotta, de szombaton ünnepelte tizenhetedik születésnapját, egy zseniális góllal. A tizenhatos jobb sarkából kapásból tekert Dibusz Dénes felett a kapuba, az utolsó előtti helyen szerénykedő csapata így 2-1-re verte a második helyezett Fradit. Kiss a harmadik gólját lőtte az NB I-ben, az első kettőt jó tizenhét méterről zúdította a Honvéd, illetve a Debrecen hálójába.

„Téten születtem, innen kerültem Gyirmótra, majd a szombathelyi Illés Akadémiára” – feleli érdeklődésünkre. Kiss az első 2000-es években született játékos, aki bemutatkozott az élvonalban. Schlosser Imre, Puskás Ferenc: két név a régmúltból azok közül, akik tizenhat évesen már a legmagasabb osztályban futballoztak, persze nem velük kell összehasonlítani a 2015-ben az év akadémistájának választott titánt. Mint mondja, van néhány képessége, ami átlagon felüli, ilyen például a gyorsaság. Szerintünk a lövőerő, a technika és a szerénység is idesorolható, ugyanis rögtön hozzáteszi: a jól működő dolgokon is kell csiszolnia, de a bal lábán és a fizikumán még annál is többet. Ezért szokott edzés után kint maradni gyakorolni, és pluszkondiedzéseket végezni.

Ha már a gyorsaságnál tartunk: néhány hete Bakos Rolandot, az Illés Akadémia szakmai vezetőjét faggattuk Kissről. Ő az elsők között emelte ki a játékos sebességét, Kiss már tizenhárom évesen, felvételijekor úgy száguldozott a szélen, hogy Bakoséknak leesett az álluk.

A hét végi meccsre visszatérve Kiss elmondta, az öltözőben Halmosi Péter és Király Gábor mellett ezúttal egy vezérszurkoló sms-e is motiválta a csapatot: azt kérte tőlük, mindent adjanak ki magukból a nagy rivális ellen, és ezzel nem is volt gond. Ahogy Kissnek sincs problémája az öltözőben, az elejétől elfogadta az összes játékos, nem élcelődtek fiatal korán, nem irigykedtek tehetségére. „Magamtól elvégeztem azokat a feladatokat, amelyeket egy ilyen korú játékosnak kell: cipelem a sportszereket meccsen, edzésen. A többiek cserébe hamar befogadtak.” Arra persze neki is ügyelnie kell, nehogy elvakítsák a sikerek, hisz alig tizenhét éves, de már négy-öt újságíró hívja fel egy jól sikerült meccs után.

„Nem vagyok öntelt típus, de apa sokat segít, hogy a földön maradjak. Anyával sokszor beszélgetnek velem erről. Ugyanolyan szerény maradok, mint eddig, mindennap ezen dolgozom.”

Egyelőre se luxusszállás, se csillogó járgány, se éjszakai mulatozás nem tereli el a gondolatait a célokról, a szombati csapatvacsora után is a szüleihez ment haza. Három társával osztozik az Illés Akadémia egyik szobáján, napi két edzése van, a pluszmunka mellett tanulni és videojátékozni szokott. Másfél év múlva érettségizik, kedvenc tantárgya a testnevelés és a történelem, a futball mellett leginkább a témazáró dolgozatokra tud bejárni.

„A napi célom az, hogy minden edzésen fejlesszem magam, a heti pedig, hogy a kezdőcsapatban legyek. Hosszabb távon vonz a külföldi karrier, Olaszországba nem vágyom, a spanyol vagy a holland bajnokságba annál inkább. Persze addig még sok munka vár” – sorolja Kiss. Azért B terve is van: édesapja vadfeldolgozással foglalkozik, nála is el tud helyezkedni, ha úgy adódik. Egyelőre viszont semmi más nem mozgatja, mint a futball, mindent annak rendel alá, hogy profi játékossá váljon.