A Magyar Labdarúgó Szövetség 2016 júliusában vezette be a működésiköltség-térítés rendszerét, amely a 19 évnél fiatalabb, hivatásos szerződéssel nem rendelkező labdarúgók után megfizetett pénzek kifizetését szabályozza. Ha egy fiatal úgy dönt, hogy klubot vált, akkor az átadó és az átvevő félnek meg kell egyeznie a vételárban. Az üzlet több kiskapuval, érdekességgel tarkítva működik.
A szövetség három (I. osztályú, II. osztályú és egyéb) csoportba sorolta az egyesületeket, és az átigazolási összeg nagyságát a besoroláshoz igazította. Az átadó klub a játékos egyesületben eltöltött éveinek száma alapján kérhet pénzt az átvevőtől. Természetesen a legnagyobb összegek az első osztályú klubok között áramlanak (3 millió forint/év), azonban a játékos az első és másodosztályú egyesületből az egyéb kategóriába sorolt klubba ingyen távozhat. Ehhez még hozzájön, hogy a labdarúgó 12 éves kora előtti időszakára minden esetben a meghatározott összeg fele fizetendő. Kivételt jelent a fenti szabályok alól az, aki legalább egy éve nem lépett pályára, és az átigazolást megelőző évben nem rendelkezett versenyengedéllyel. Ezenkívül külföldre távozáskor és onnan visszatéréskor sem kell fizetni.
Azt elsőre kacifántos rendszert érdemes egy példával szemléltetni. Egy 7 éves kora óta első osztályú egyesületnél nevelkedő, 2002-es születésű játékos szeretne átigazolni egy szintén első osztályú klubhoz. A 15 éves játékos árát így a következőképp kell számolni: a 12 éves kora előtti évekért 50 százalékkal kell számolni, így 5 × 1,5 millió Ft/év + 3 × 3 millió Ft/év, a játékos teljes ára tehát 16,5 millió forint. Ez a maximálisan kérhető összeg az átadó részéről, ám mivel a szabály lehetővé teszi, a felek megállapodhatnak ennek az összegnek a 10 százalékában, azaz 1,65 millió forintban is. Egy ilyen esetben az eladó klub vezetője dönthet arról, hogy az összeg tíz vagy száz százalékáért adja oda focistáját.
###HIRDETES###
A rendszer célkitűzése:
A rendszer működésének hajnalán az Utánpótlássport.hu és a Nemzeti Sport is foglalkozott a témával. Utóbbinak Dankó Béla, az MLSZ elnökségi tagja a költségek megállapítása kapcsán elmondta, az „utánpótláskorú játékosok nevelésével összefüggő tényleges költségeket – felkészítés, edzők, sportfelszerelések, versenyeztetés – vették figyelembe”. Továbbá kiemelte, „a díj taóból nem számolható el”.
Az Utánpótlássport.hunak Tamási Zsolt, a Sándor Károly Akadémia szakmai igazgatója pedig arról beszélt, jobban ki kellett volna dolgozni a szabályozást, mielőtt bevezetik. Több esetben nonszensz helyzetek alakultak ki, az összegek korábban felugrottak akár 40, 50 millió forintig is, ez pedig gátolhatja a tehetségek felfelé áramlását.
„Szerződtettük a játékost, aki egy évet a Ferencvárosban, előtte ötöt Pécsen töltött. Nekünk azonban nem csak az egy évnek, hanem mind a hatnak a költségeit ki kellett fizetnünk. Ez még valamennyire rendben is lett volna, ha a Pécs is kap az összegből, de a pénz egy az egyben a Ferencvároshoz került” – említett példát.
A Fehér Miklós Labdarúgó Akadémia igazgatója, Tuboly Frigyes a Magyar Nemzetnek elmondta, a működésiköltség-térítés az elmúlt évek egyik legjobb döntése, hiszen védi az egyesületek értékeit. Továbbá a kluboknak van lehetőségük a rengeteg befektetett munkát és energiát valamilyen szinten anyagilag visszakapni, és ez a kis nevelőklubokra hatványozottan igaz.
„Mivel egy átigazolás után fizetni kell, az átvevő egyesületek is sokkal jobban feltérképezik a játékosok képességét, hiszen anyagi kockázattal jár a befektetésük. Ez elősegíti a kiválasztás racionálisabb lefolyását. Az új rendszernek köszönhetően szabályozott körülmények között, az MLSZ felügyelete mellett zajlik a pénzmozgás, így teljesen legálisan váltanak klubot a fiatal játékosok” – mondta. Hozzátette, míg korábban számtalan olyan fiatal, tehetséges játékost csábítottak el más klubok, akikbe ők rengeteg időt, energiát és pénzt fektettek, ez most már nem lehetséges, csak megfelelő mértékű költségtérítés esetén.
Kiemelte azonban, hogy az új rendszernek van egy negatív hozadéka is az ETO-ra nézve, ugyanis a többi klubbal ellentétben a Győrből elvitt játékosokért csak két évet kell kifizetni, mivel az ETO Futball & Futsal Kft. két éve hivatalos. Ám az idő előrehaladtával ez megszűnik. Tuboly Frigyes rávilágított, egységesíteni kellene az összegeket, és különválasztani az első- és másodosztályra vonatkozó térítés mértékét anélkül, hogy külön kiemelnének alközpontokat és régiós központokat.
Egy budapesti, egyéb kategóriába tartozó utánpótlásklub edzőjével beszélgetve több turpisság is kiderült. Mint mondta,
tud olyan szülőről, aki személyi kölcsönt vett fel azért, hogy gyereke az egyik I. osztályú klubból a másikba igazoljon, ugyanis az átvevő nem akarta kifizetni a meghatározott összeget.
Szintén ezen a szinten jelenik meg a következő kiskapu: mivel az egyik nagy klub nem akarja a másiknak kifizetni az átigazolás díját, a gyereket egy hozzá tartozó, egyéb kategóriába lévő egyesületbe küldi, majd onnan sokkal olcsóbban megszerzi. A fiatallal is kiszúrnak ekkor, hisz ebben az esetben egy évig az addigiakhoz képest alacsonyabb szinten fejlődik.
Jöjjön egy példa, amikor a játékos az egyéb kategóriából egy II. osztályú sportszervezethez igazolna. Utóbbi nem akar fizetni az előbbinek, ekkor jön képbe a szatellitegyesület, azaz a fiatal saját szintjén (egyéb) csapatot vált, a fél év múlva esedékes átigazolási időszakban pedig pedig átigazol a II. osztályú sportszervezethez. De így nem a nevelőklub kapja a pénz. Ugyanebben az esetben lehetséges az is, hogy kihagy egy évet a gyerek, majd a II. osztályú sportszervezethez már ingyen kerül.
A legalsó szinten is akadnak érdekességek: amennyiben a fiatal focista két egyéb kategóriába sorolt egyesület között váltana, akkor előfordulhat, hogy az átvevő csak az átadó által megadott összeg 10 százalékát hajlandó kifizetni. A probléma ebben az esetben, hogy az átadó – mivel nem tudja magasabb szintre eladni fiatalját – minimális összeget kap a nevelőmunkájáért. Ráadásul ha nem járul hozzá az átigazoláshoz, beragadhat a játékos az alsó szinten.
Az MLSZ-t is megkerestük kérdéseinkkel több mint négy hete. Arról faggattuk őket, hogyan látják az új rendszer hatásait, mi alapján határozzák meg az átigazolási költségeket, és, hogy mekkora összeg áramlott az első osztályú sportszervezetek között. Választ azóta sem kaptunk.
