A magyar futball 2017-es éve csúfosra sikerült. A magyar labdarúgó-válogatott ugyanis Svájctól és Portugáliától egyaránt tizennégy ponttal lemaradva, összesen tizenhárom pontot gyűjtve a világbajnoki selejtezősorozat B csoportjának harmadik helyén végzett. Ezzel a Bernd Storck irányította csapat negatív rekordot döntött: az elmúlt tíz év legkevesebb selejtezős pontszámát érte el. De akárhogy is nézzük, ez volt a realitás. Na, nem a Feröer szigeteken elért 0–0 vagy az Andorra elleni, idegenbeli 1–0-s vereség, egyszerűen maga a csoportbeli helyezés.
De miért is lett volna máshogy? Az első és a második hely megszerzésére aligha volt esélyünk, hiszen az összképet nézve elmondható, valójában a vágyott célt nem volt kikkel elérni. Ezen a ponton pedig érdemes visszatérni a múltba. A magyar válogatott jelenleg is meghatározó tagja, Szalai Ádám 2013. október 14-én önszántából kiült az újságírók elé, és a következőket mondta: „A magyar szurkolók tíz-húsz éve folyamatosan át vannak verve, itt egymás között olyan terveket szövünk, amelyek nem reálisak”. Mint kiemelte, tíz-húsz éve nincs kikből építkeznie a válogatottnak, nincs egy vagy két olyan játékos, aki topcsapatban játszik hétről hétre, továbbá nincs a magyar közeg által kinevelt kiemelkedő tehetség, s idehaza képzett topedző sem.
Négy év elteltével a helyzet változatlan. (Még akkor is, ha utánpótlásszinten Szoboszlai Dominik vagy például Csoboth Kevin a Salzburg és a Benfica kötelékében a megfelelő helyen és módon fejlődik.) Szalai egyébként arról is beszélt, olyan szakember kell a válogatott élére, aki a játékosokba tudja verni a fontos taktikai elemeket a mérkőzés előtti rövid időben.
Ez utóbbi 2015-ben megvalósult Dárdai Pál érkezésével, aki következetesen a védekezést előtérbe helyező játékot és a csapat valós képességeit figyelembe véve érte el azt, hogy a válogatott végül – Bernd Storck hozzáadott tudásának segítségével – kijusson a kontinenstornára. Aztán a német szakember mellől szépen lassan eltűntek – Dárdai Pál kifejezésével élve – a nemzetközi automatizmusokat jól ismerő játékosok. És a vége, mint fenn már egyszer szóba került: kudarc.