A magyar futball 2017-es éve csúfosra sikerült. A magyar labdarúgó-válogatott ugyanis Svájctól és Portugáliától egyaránt tizennégy ponttal lemaradva, összesen tizenhárom pontot gyűjtve a világbajnoki selejtezősorozat B csoportjának harmadik helyén végzett. Ezzel a Bernd Storck irányította csapat negatív rekordot döntött: az elmúlt tíz év legkevesebb selejtezős pontszámát érte el. De akárhogy is nézzük, ez volt a realitás. Na, nem a Feröer szigeteken elért 0–0 vagy az Andorra elleni, idegenbeli 1–0-s vereség, egyszerűen maga a csoportbeli helyezés.
De miért is lett volna máshogy? Az első és a második hely megszerzésére aligha volt esélyünk, hiszen az összképet nézve elmondható, valójában a vágyott célt nem volt kikkel elérni. Ezen a ponton pedig érdemes visszatérni a múltba. A magyar válogatott jelenleg is meghatározó tagja, Szalai Ádám 2013. október 14-én önszántából kiült az újságírók elé, és a következőket mondta: „A magyar szurkolók tíz-húsz éve folyamatosan át vannak verve, itt egymás között olyan terveket szövünk, amelyek nem reálisak”. Mint kiemelte, tíz-húsz éve nincs kikből építkeznie a válogatottnak, nincs egy vagy két olyan játékos, aki topcsapatban játszik hétről hétre, továbbá nincs a magyar közeg által kinevelt kiemelkedő tehetség, s idehaza képzett topedző sem.
Négy év elteltével a helyzet változatlan. (Még akkor is, ha utánpótlásszinten Szoboszlai Dominik vagy például Csoboth Kevin a Salzburg és a Benfica kötelékében a megfelelő helyen és módon fejlődik.) Szalai egyébként arról is beszélt, olyan szakember kell a válogatott élére, aki a játékosokba tudja verni a fontos taktikai elemeket a mérkőzés előtti rövid időben.
Ez utóbbi 2015-ben megvalósult Dárdai Pál érkezésével, aki következetesen a védekezést előtérbe helyező játékot és a csapat valós képességeit figyelembe véve érte el azt, hogy a válogatott végül – Bernd Storck hozzáadott tudásának segítségével – kijusson a kontinenstornára. Aztán a német szakember mellől szépen lassan eltűntek – Dárdai Pál kifejezésével élve – a nemzetközi automatizmusokat jól ismerő játékosok. És a vége, mint fenn már egyszer szóba került: kudarc.
Azzal, hogy Király Gábor és Juhász Roland visszavonult, továbbá Gera Zoltán a selejtezősorozatban hat, míg Szalai Ádám négy mérkőzésén nem állt rendelkezésre, eltűnt az angol, német és belga élvonalban felhalmozott tudás. Továbbá ezzel együtt egy másik fontos tényező: nem volt vezéregyéniség. A kiesők pótlására a magyar első osztály közegéhez (Pátkai Máté, Eppel Márton, Szabó János, Paolo Vinicius) szokott játékosok érkeztek.
– Ugyan jelenleg vesztettünk pár tapasztalt játékost, de ez egyben azt is jelenti, hogy másoknak kell vállalni a felelősséget – ezt már az év végén kinevezett, új magyar szövetségi kapitány, Georges Leekens mondta a Magyar Nemzetnek adott interjújában. A belga trénernek is, ahogy eddig mindenkinek – az elcsépelt szólás szerint – abból kell főznie, amije van.
Emiatt érdemes végignézni azok 2017-es teljesítményét, akik a válogatott szűkített keretének tagjai voltak, továbbá külföldön futballoznak. Vizsgálatunk kiindulópontja a Magyarfutball.hu 41 főt tartalmazó listája, illetve a szakmai szempontból mérvadó Transfermarkt.com adatbázisa. (Kiemelt figyelem irányult az Eb-t megjárt játékosokra.)
Kapusposzt. Gulácsi Péter biztos pont. A jelenlegi Bundesliga-ötödik RB Leipzig játékosa ez évben 41 mérkőzésen védett, 60 gólt kapott, valamint volt nyolc mérkőzése, amit kapott gól nélkül fejezett be. Nem véletlen, hogy jelenleg ő az első számú kapus. Ráadásul a Kicker szaklap szerint ő lett a 2017/2018-as idény őszi felvonásának legjobb kapusa.
Védelem. Kiemelkedik Kádár Tamás és Korhut Mihály. Előbbi a Dinamo Kijevben 3503, míg utóbbi a Hapoel Beer-Sheva csapatában 2991 percet játszott. Mindketten alapemberek. Mi több, Kádár neve mellett négy gól, míg Korhuté mellett négy gólpassz áll.
Középpályások. Elek Ákos (Kairat Almaty), Gyurcsó Ádám (Pogon Szczecin) és Kalmár Zsolt (Dunaszerdahely) – ők jutottak 2 ezer perc fölé. Ami pedig esetükben a gólok és gólpasszok rangsorát illeti, ezt három találattal és hét gólpasszal az a Gyurcsó Ádám vezeti, akit az év végén elzavartak nem megfelelő edzésmunka miatt csapatától.
Támadók. Nem meglepő, minden tekintetben Nemanja Nikolics neve mellett vannak a legmagasabb számok. A Chicago Fire játékosa 36 tétmérkőzésen 3162 percet játszott, ezeken 24 gólt lőtt és 4 gólpasszt osztott ki. Szalai Ádám sérülése és a csapatban lévő erős konkurencia miatt kevés játéklehetőséghez jutott, ám amikor pályán volt, hasznosan futballozott. Ezt mutatja, hogy 872 perc alatt kilencszer volt köze gólhoz (7 gól, 2 gólpassz). Ugyan nem volt ott az Európa-bajnokságon, de mindenképp érdemes kiemelni, hogy az évet Palermóban kezdő és Cipruson (APOEL) záró Sallai Roland 1737 percet töltött a pályán, eredményességét pedig 6 gól és 1 gólpassz mutatja.
És a jövő: a magyar válogatott a Nemzetek Ligája C osztályának első kalapjába került, Romániával, Skóciával és Szlovéniával együtt. A lehetséges ellenfeleink így a következők: Görögország, Szerbia, Albánia, Norvégia, Montenegró, Izrael, Bulgária, Finnország, Ciprus, Észtország vagy Litvánia.
A C ligában egy három- és három négycsapatos csoportot alakít ki az UEFA. A csoportgyőztesek feljutnak a B ligába, míg az utolsó helyezettek a D ligában folytatják majd a következő kiírásban. A Nemzetek Ligája első fordulóját szeptember 6. és 8. között rendezik meg, az utolsó körre pedig november 18. és 20. között kerül majd sor.
