Egy történet, akkor lesz több önmagánál, ha olyan személy meséli, aki katalizátora, alakítója az eseményeknek. Graham Potter és az ő meséje az Östersundsszel pontosan ilyen. Az angol edző hátrahagyva megszokott és berendezett életét 2011-ben került az ötvenezres svéd város klubjához. Ahhoz a csapathoz, amely akkor még nem is létezett, amikor a legendás Arsene Wenger leült az Arsenal kispadjára (1996. szeptember 22.), sés amely hét éve még a helyi negyedosztályban sínylődött. Hogy azóta mi történt? Az Östersunds 2016-ban feljutott az első osztályba, 2017-ben megnyerte a svéd kupát, ezzel pedig nemcsak jogot nyert az Európa-liga-selejtezőkre, de később még a csoportjából is továbbjutott, végül pedig az Arsenal ellen a rájátszás első körében (2-4-es összesítéssel) állva halt meg múlt héten.
„Egyáltalán lakik itt valaki? Ki akar élni ebben a szellemvárosban?” – ezek a kérdések keringtek Graham Potter felesége, Rachel fejében, amikor először jártak Daniel Kindberg meghívására a városban. Hiába ajánlott azonban az Östersunds sportigazgatója a csapat utánpótlásában állást Potternek, az időzítés ekkor még nem volt megfelelő: a tréner épp a mesterképzését fejezte be a leedsi Metropolitan Egyetemen, míg Rachel gyermeket várt. Egy évvel később, amikor férje úgy döntött, az angol utánpótlás világából kilépve fejest ugrik a felnőtt futballba, Rachel – akinek 10 éven keresztül építgetett üzletét kellett feladnia – csak ennyit kérdezett: „S ezért mi jár cserébe? Januárban és februárban mínusz 25 fok”.
Ám, ahogy Graham a Coachesvoice.comon közzétett személyes hangvételű írásában jelezte, hiába tűnt számára hatalmas kockázatnak elhagyni a komfortos leedsi futballközeget, és a semmi közepére költözni, valójában már késő volt. „Már megvettem az ötletet” – mondta. Egyrészt azért, mert öt évvel profi karrierje befejezése után visszatérhetett a felnőtt labdarúgásba, másrészt magával ragadta a napjainkban már klubelnökként dolgozó Daniel Kindberg személyisége.
„Ő egy látnok. Teljesen más az elképzelése arról, milyen egy futballklub” – fogalmazott Potter.
Amikor 2011-ben a szakember megkezdte a munkát, bizalmatlanságot és negatív hangulatot tapasztalt maga körül és azt, hogy az emberek nem szeretik a város csapatát. „Az első mérkőzésemen 200 ember volt a stadionban, és azt hiszem, ennek fele azt akarta, hogy veszítsünk” – írta le első élményeit. Eközben otthon másfajta kihívások várták, tizenegy hónapos kisfiát felesége próbálta az új körülményekhez szoktatni. „Később Rachel elárulta, az első hat hónap minden egyes napján sírt. Kemény időszak volt” – vallotta be.
Épp emiatt is akarta Potter kétségbeesetten, hogy működjön minden. Órákat autózott naponta csak azért, hogy megértse a svéd futballkultúrát, és hogy miként játsszák a futballt az északi országban. A futball társadalmi-szociális környezetének felfedezése mellett a nyurga vezetőedző nagy hangsúlyt fektetett edzői tudása fejlesztésére. Arra, miként tudná átadni gondolatait játékosainak.
„Mindig is megvolt bennem a tanulás iránti vágy, így elkezdtem a társadalomtudományt tanulni. Többen csodálkozva néztek rám, amikor az Európai Unió vagy az amerikaiak politikájáról olvastam a csapatbuszon. Később pedig úgy határoztam, vezetési és érzelmi intelligenciából szerzek mesterdiplomát.”
Az iskolapadban elsajátított tudás nagyban meghatározta a vezetésről alkotott koncepcióját. A legfontosabb jellemzők számára az alábbiak:
öntudat, felelősség, motiváció, kapcsolatépítés.
„Edzőként ugyanis nemcsak a labdarúgást, hanem az embereket is ismerni kell” – mondta, hozzátéve azt is, fontos, miként épít valaki csapatot, és egy közösségben a játékosok hogyan értik meg a másikat.
Mivel ezen a képzésen ő volt egyetlen, akinek sportolói háttere volt, lenyűgözték az orvosi és katonai múltú emberek, akik a különböző környezetükből adódóan, különbözőképpen tekintettek egy-egy fogalomra. Itt tanulta meg az angol tréner, hogy míg a futballban a hibákra és a mások hibáztatására koncentrálnak, addig egy orvos vagy egy katona éppen az ellenkezőjét teszi. Arra figyel, hogyan tudja kezelni a hibát, és miként hoz létre olyan környezetet, amely megengedi számára, hogy tanuljon a tévedéséből.
A tanultakat a gyakorlatban is alkalmazta, s ez volt a kulcs az Östersunds első szezonjától kezdve. Azaz fejleszteni a játékosok emberi oldalát, a személyiségüknek azt a részét, amelyik a pályán kívül van.
„A negatív eredmények, a negatív érzések és attitűd spiráljához vezetnek. El kellett érnem, hogy a játékosok élvezzék a futballt, és azt is, hogy távolodjanak el a hiba és a félelem kultúrájától. Meg kellett értetnem velük, hogy a hiba, a kudarc, a vereség megesik, de ezekre közösen kell megpróbálni a megfelelő módon válaszolni” – engedett betekintést gondolkodásába Potter.
A munkájához szükséges hátteret biztosította a klub, amelytől ez az egyedi gondolkodásmód nem állt távol, sőt. Amikor 2010-ben, a válságos időkben a vezetőség tagjai leültek arról beszélgetni, hogyan tovább, megegyeztek: tartják magukat ahhoz, amit Svédországban úgy neveznek: „Eljest”. Ez azt ősi kifejezést, arra a személyre használják, aki furcsa, kicsit más mint a többi, különc. Tehát megpróbálnak egyedi módon jelen lenni a svéd futballban.
Ezt megértve nem meglepő, hogy Kindberg úgy véli, az Östersunds nemcsak futball-, de kulturális képzést is ad a játékosainak, akiket máshonnan eltanácsoltak. Itt érdemes jelezni, a keret összetétele igen vegyes: van benne iraki, görög, kongói, palesztin, ghánai, nigériai és ugandai gyökerű labdarúgó. Minden év januárjában bejelentenek egy művészeti előadást, amelyen egy teljes szezonon át együtt dolgozik mindenki – az edzőt is beleértve –, majd novemberben előadják.
„Sosem gondoltam, amikor edzői tanulmányaimat folytattam, hogy a Hattyúk tavát fogom előadni egy zsúfolásig megtelt színházteremben” – mesélte ezzel kapcsolatos élményeit Potter.
Persze a vezetőedző kap arra vonatkozó kérdéseket, hogy a balett vagy az éneklés miként hasznosul a futballpályán, de a válasz ott van az előadást és a meccset néző előtt. „Ha valaki magabiztosabb, felelősséget vállal tetteiért, megérti mások nézeteit, akkor ezek a tulajdonságok képessé teszik arra, hogy a futballpályán is a cselekedetei jobbak legyenek” – fogalmazott Potter.
Amit az angol edző felépített, lehetővé tette, hogy az Östersunds ott tartson, ahol. Az Európa-liga selejtezőkörében, miután kiejtette a Galatasarayt, a török nézők Isztambulban állva tapsolták meg a svéd csapatot, majd a rájátszásban idegenben rúgott több góllal ejtette ki a görög PAOK-ot.
Persze, kérdezhetné az ember, mindehhez mennyi pénz áll rendelkezésre? Nos, a keret értéke 12,73 millió euró, ami kevesebb, mint az NB I-ben játszó Ferencvárosé (14,55 millió) és a Videotoné (12,85 millió). A fizetések sem mondhatók magasnak a labdarúgás viszonyaihoz képest: a játékosok nagyjából 800 ezer forintot keresnek egy hónapban.
