Egy füstös berlini kocsmában kerestük Dárdai Pál titkát

A Herthaner a berlini szurkolók törzshelye, valódi krimó, ahol a futball, masszív cigaretta- és alkoholszag keveredik.

Masszív cigaretta- és alkoholszag csapja meg az orrunkat, amikor belépünk a Herthanerbe. Kis túlzással azt is lehetne írni: ahhoz, hogy a szemet csípő füstfelhőn átvágjuk magunkat, bozótvágóra lenne szükségünk. A Németország fővárosának városközpontjától nagyjából húsz perc metrózásra található italozó nevéből ki lehet találni: itt gyűlnek össze a Hertha BSC szurkolói. A dizájn olyan, amilyennek lennie kell: mezek a plafonon, sálak a falon, és a kék szín dominanciája – bár utóbbi főleg a mellékhelyiségre érvényes.

Február 2-án, pénteken este azonban, amikor a német labdarúgó-élvonal 21. fordulójának nyitómérkőzését (Köln–Dortmund) adta a tévé, alig akadt a helyszínen Hertha-drukker. Persze lehet, hogy a kocsma tüneményes pultos nénije tagja a berlini kemény magnak, és kívülről fújja a csapat történetét, ám hogy ez így van-e, már nem fog kiderülni. Ennek az oka pedig pofon egyszerű, az ötvenes éveiben járó alkoholelosztó hölgyemény összesen három angol szóval dolgozik: beer (sör), small (kicsi), large (nagy). Igaz, ezzel egy életre biztosított a megélhetése.

Mindenesetre kedvesen kiszolgál minket, ám azt már mástól tudjuk meg, hogy fizetnünk ráér később. Sör tehát már van, nézzük, milyen a meccs: lüktető és izgalmas, helyzet itt, helyzet ott. Ez még akkor is kiderülne, ha nem látnánk semmit, ugyanis a krimó közönsége igencsak együtt él a mérkőzéssel. Minden apró jelenetet kommentál, átbeszél, mutogat. Az egyik vitatott eset alkalmával szóba elegyedünk a mellettünk üldögélő négyfős társasággal, közülük ketten Dortmund-drukkerek, egyikük szimpla futballfanatikus, a negyedik tag pedig Arminia Bielefeld-rajongó. Utóbbi srác ugyan több éve Berlinben él, de mivel Bielefeldben született, az Arminia a szíve csücske.

– Lokálpatriotizmus? – kérdem.
– Valami olyasmi.
– És mi a véleményed a Hertháról?
– Őszinte leszek, nem érdekel – zárja rövidre a beszélgetést.

Azt azért még elárulja, hogy szerinte jobb a hangulat az Arminia meccsein, mint a berlini Olympiastadionban, és jobban vonzza az őszinte, zakatolós Bundesliga 2 környezete, mint a modernebb, taktikusabb első osztályé.

Mialatt eszmét cserélünk, a sorminta folytatódik a Herthanerben: helyzet helyzetet, röviditalt pedig cigi követ. Vagy fordítva, embere válogatja. De ez így van rendjén.

Sikerül azért a nagy izgalmak közepette olyannal is találkozni, aki tudja, ki az a Dárdai Pál, és követi a Hertha BSC-t, mi több, komoly szakmai beszélgetés alakul ki vele. Az egyik helyi fogadóirodában dolgozó huszonéves előbb meglepődik, hogy Budapestről érkeztünk, majd gyorsan megjegyzi, gyerekkora óta a város legnagyobb klubjáért dobog a szíve. Szerinte Dárdai karizmatikus figura, egyúttal jó szakember. Ki is fejti, hogy miért gondolja mindezt: úgy látja, a magyar szakember jól megszervezte a védekezést, a csapat közösséget alkot, amely ráadásul az előző két szezonban erőn felül teljesített. Azt is elmondta, hogy az ő futballról alkotott gondolkodása, hasonló Dárdaiéhoz, mindketten azt vallják, inkább egy unalmas mérkőzésen szerzett egy pont, mint egy adok-kapok után elvesztett három.

Miközben a futball törvényszerűségeiről beszélgetünk, 3-2-es Dortmund-győzelemmel véget is ér a találkozó. A Borussia új szerzeménye, Batshuayi két góllal mutatkozott be – így kell ezt, helyeselnek magukban a kocsma sárga-fekete drukkerei, és hörpintenek egyet sörükből.

Mi is lehúzzuk az utolsó kortyot, és átvágva magunkat a szagok és füst keverékén, távozunk.

Dárdai Pál múlt héten a Lánchíd Rádió Kulissza című műsorának nyilatkozott. A beszélgetés felvétele itt hallgatható meg: