Van, amiben a magyar foci tönkreveri a régiót

A fiatalok nevelésében, a nemzetközi eredményekben sehol sem vagyunk, a támogatás viszont kiapaszthatatlan.

Persze mindig is lesz egy-egy kiugró teljesítmény, mint például a szlovén Mariboré, amely a 2017–18-as szezonban a BL-csoportkörig jutott, ám a tendencia azért azt mutatja, hogy Közép-Európa és Nyugat-Európa labdarúgásának élvonala között nyílik az olló.

Maradva az Európa-ligánál: Románia, Csehország és Horvátország kiugróan teljesít, ezek az országok a 2006–07-estől a 2017–18-as szezonig összesen huszonnégyszer adtak csapatot az El csoportkörébe, ehhez képest Magyarország ez időszakban kettő, Szlovákia pedig csak egy együttest delegált.

Ami az üzleti eredményeket illeti: a lengyel bajnokság televíziós közvetítési jogai a tizenkettedik legértékesebbek Európában, 29 millió euróval, illetve az Ekstraklasa generálta 2016-ban a huszadik legtöbb bevételt az öreg kontinensen – ezen a téren uralják a régiót. Ez annyira azért nem meglepő, Lengyelországban komoly figyelmet fordítanak a megfelelő marketing- és reklámtevékenységre, továbbá az elmúlt években jelentősen nőtt az első osztály színvonala, így a játékosok számára az Ekstraklasa ugródeszkát jelent Nyugat-Európába. Kelendőbb lett a lengyel labdarúgó, és több játékosmegfigyelő ül a lelátókon tehetségeket keresve.

 Amennyiben az utánpótlásképzés a fő szempont, akkor Szerbia és Horvátország emelkedik ki a mezőnyből. Mindkét ország olyan futballtudással vértezi fel fiataljait, amely nyugat-európai szinten is versenyképes. Nem véletlen ezek után, hogy a közép-európai országok játékoseladásaiból 2009 és 2015 között származó bevételek huszonöt százaléka Szerbiába, huszonegy százaléka Horvátországba ment. A fiatalok előtérbe helyezését tovább erősíti, hogy ezekben az országokban alkalmazzák a legkevesebb idegenlégióst. Azaz itt a hazai „árut” részesítik előnyben, s ebből nyernek profitot. Ez a modell, úgy tűnik, szakmailag megtérül, hiszen mindkét ország rendszeres résztvevője a világ, illetve Európa-bajnokságoknak.

Lássuk végre Magyarországot! Van olyan lista, amelyen hazánk az élmezőnyhöz tartozik, ez pedig a tanulmány szerint a szponzorációs bevételek rangsora. Ahogy a szakemberek írják:

a klubok átlagos szponzorációs bevételeit tekintve Európában a tizenhetedik helyen van a magyar bajnokság – összesen 39 millió , klubonként átlagosan 3,2 millió euróval –, megelőzve az összes többi vizsgált bajnokságot.

Ez nem minden: az egész kontinenst nézve, a bevételek teljes egészéhez viszonyítva nálunk érkezik a legnagyobb arányú szponzori támogatás, illetve 2016-ban Ausztria után hazánkban nőttek a legnagyobb mértékben, huszonnyolc százalékkal a szponzorációs juttatások. 

Nos, így áll a futballhelyzet Közép-Európában. Azt aligha kell hangsúlyoznunk, hogy a magyar futball legnagyobb szponzora nem a piacról jön, hanem maga az állam, elég ha csak a közpénz-becsatornázására – taó –, az állami sportcsatornán sugárzott meccsek után fizetett bevételre, az adófizetői pénzből épített stadionokra gondolunk. 

Köddé vált tévés pénzek

A kutatók a 2016-os pénzügyi adatokat az UEFA-nak az európai klubokat vizsgáló éves jelentéséből vették. Az európai szövetség minden a kontinensen bejegyzett első osztályú klubtól bekéri a pénzügyi adatokat a helyi szövetségeken keresztül, de az adatok auditálása, a részletek pontosítása korlátosan történhet meg – főleg a kisebb bajnokságok esetében –, így az adatok összehasonlításának ez akadálya lehet. A hazai szponzorációs adatok minden bizonnyal tartalmaznak egyéb bevételeket is – például a televíziós közvetítések díjait, mert azt meghökkentő módon zéró értéken mutatja a tanulmány –, ami árnyalhatja az összképet.