Viselkedéselemzővel vizsgáltattuk meg az Arsenal mélyrepülésének okait

Arsène Wengernek 1996 óta nem volt stresszmentes időszaka. A rekorder tréner kiégni látszik, fejlődésének legnagyobb gátja önmaga.

„Az Arsenal nagyon messze van riválisaitól” – mondta David Seaman, az Arsenal korábbi kapusa, miután egykori klubja tükörsima, 3-0-s vereséget szenvedett február végén az angol Ligakupa döntőjében a Manchester Citytől. A nagyon messze a Premier League tabelláját tekintve pontokban a következőt jelenti: a hatodik Arsenaltól jelenleg nyolcegységnyire van az ötödik Chelsea, tizenháromra pedig a negyedik Tottenham. Lehetne különféle negatív jelzőkkel illetni az Ágyúsok idei szezonját, de érdemes inkább a tényeket nézni:

– A londoni együttes legutóbbi öt bajnokijából négyet elbukott, olyan „óriásoktól” kapott ki, mint a Swansea vagy épp a Brighton;

– 1996 után 2018-ban, a Nothingham Forest elleni vereség következtében érte újra az szégyen, hogy már az FA-kupa legjobb hatvannégy csapata között kiesett;

– a 2016–2017-es szezonban elért ötödik helye miatt csak az Európa-ligában indulhatott. Miután a legjobb harminckettő között idegenben 3-0-ra verte a svéd kiscsapat Östersundsot, hazai pályán, fél ház előtt már 2-1-es vereséget szenvedett;

– az Opta statisztikája szerint a hazai és a nemzetközi sorozatokat figyelembe véve nincs olyan Premier League-csapat, amely többször kapott volna ki 2018-ban az Arsenalnál. (Ez az adatsor még március 1-jén, a Brighton elleni, 2-1-es vereség előtt jelent meg.)

Ennél kicsit távolabbról vizsgálva a képet sem túl örömteli a londoniak helyzete. Az együttes az elmúlt években kiiratkozott az angol élvonal bajnoki címéért zajló harcból, ráadásul a Bajnokok Ligájában sem jutott a nyolcaddöntőnél tovább. (A sorozat 2016/2017-es kiírásában például a Bayern 10-2-es összesítéssel ütötte ki – a szerk.) Ezzel együtt is inkább a kilátástalan játék miatt követelik a drukkerek Arsène Wenger távozását. A francia menedzser egyébként tavaly decemberben előbb beállította, majd megdöntötte Sir Alex Ferguson rekordját, így most már ő ült legtöbb alkalommal a kispadon a Premier League-ben.

A taktikai vagy épp sportgazdasági szempontokat jelen esetben érdemes félretenni, és emberi tényezőkre fókuszálva megvizsgálni Arsène Wenger és az Arsenal kapcsolatát. Például milyen jellemvonásokra van szüksége valakinek, hogy huszonkét évig egy csapatot vezetőedzőként irányítson? – Kitartás, megújulás iránti vágy, nyitottság az új tapasztalatokra és tudásra. Emellett magas érzelmi intelligencia, ami minden edző sikerességének egyik alapeleme. Reziliencia, azaz az egyén azon képessége, hogy megújuló, vagy akár sokkszerű külső hatásokhoz sikeresen alkalmazkodjon. Az edző számára mindez azért szükséges, hogy könnyen tudja kezelni a sok-sok játékost, aki megfordul a keze alatt. Illetve az egyik legfontosabb: a megfelelő kommunikációs készség – vázolta az alapvető tényezőket a Magyar Nemzetnek Kovács Kristóf viselkedéselemző, aki maga is aktívan követi a világ labdarúgását.

Mint mondta, Wenger jól láthatóan kiégett. Ennek okát több tényezőben látja. A modern futball az edzők alkalmazását kettőtől öt évig „árazta be”, így sok csapatnak épp az hozza meg a sikert, ha folyamatosan új trénere van, ebből pedig az is következik, hogy újabb és újabb edzésmódszerrel dolgoznak a labdarúgók. – Valószínűleg ezek az okok állnak annak hátterében is, hogy egyes csapatoknál edzőbuktatást látunk. Nehéz egy edzőnek folyamatosan megújulni – véli Kovács. Hozzátette, a folyamatosan cserélődő keret sem segít azoknak, akik hosszú távra terveznek egy klubnál, mivel a csapatsportban az egyik legfőbb tényező a győzelemhez a csapatkohézió. – Nem egyszerű 4-5 új játékost szinte félévente beépíteni, a csapattal elfogadtatni, sztárjátékos esetében rászabni a taktikát – véli.

Ráadásul azt sem szabad elfelejteni, hogy Wengernek 1996 óta nem volt stresszmentes időszaka, nem tudott kikapcsolni, feltöltődni.

– A kritikák állandósíthatják benne a kételyt saját kompetenciáját illetően, viszont a másik oldalon ott vannak a megnyert trófeák. (Regnálása alatt tizenöt különböző serleget nyert Wenger, ebből három bajnoki cím. A 2004-es elsőség pedig igen különleges, ugyanis akkor veretlenül lett bajnok, ez máig tartó rekord – a szerk.) Ugyanakkor nem vállal felelősséget a hibáiért, folyamatosan kibújik tévedései alól, és felmondása helyett külső személyek döntésére bízza magát. Ez azt mutatja, hogy

külső kontrollos személyiség, így a kudarcot sem feltétlenül saját hibájaként éli meg. Testtartása görnyedt, ami bizonytalanságot mutat, és a partvonal melletti hevesség, szenvedély se jellemző már rá

– mutatott rá a francia szakember személyiségére Kovács.

A múltbeli sikerek miatt (is) kettősség övezi a francia tréner megítélését. Amikor tavaly márciusban még kérdéses volt a szerződéshosszabbítása, a West Bromwich ellen elveszített mérkőzést követően előbb egy távozását követelő, majd egy mellette kiálló üzenetet közvetítő repülő tűnt fel az égen. Azóta már tudjuk, a menedzser 2019-ig szerződést hosszabbított.

„Az a célunk, hogy megnyerjük az angol bajnokságot és más jelentős trófeákat Európában. Arsène a legjobb ember, aki hozzá tud segíteni minket e célok eléréséhez. Fantasztikus az eredménysora, és élvezi a teljes támogatásunkat” – mondta akkor Stan Kroenke, az Arsenal többségi tulajdonosa Wengerről. A francia menedzser pedig többször annak adott hangot, amint úgy érzi, nem tudja kihozni játékosaiból a maximumot, távozik.

Nos, úgy tűnik, saját belső értékelése és a keret tagjainak véleménye között nincs korreláció. Míg Wenger a legutóbbi, Brighton elleni vereség után azt mondta, még mindig ő a legalkalmasabb az Arsenal irányítására, addig a The Guardian belső információ szerint a Manchester City elleni bajnoki 0-3 után a játékosok válságértekezletet tartottak. Volt, aki több segítséget szeretne az edző stábtól, míg állítólag Laurent Koscielny el is sírta magát, mert a gyerekei folyamatosan azt kérdezgetik tőle: miért ilyen gyenge mostanában az Arsenal?

Ezek szerint az Arsenal legnagyobb kerékkötője, s egyben önmaga gátja maga Arsène Wenger? Kovács Kristóf szerint igen. – Biztos őrlődik, de jót tenne, ha végre felállna. Szó szerint és átvitt értelemben is. Önbizalomhiánya okozza, hogy nem állt fel a padról emelt fővel, ami elősegíthette volna, hogy később más, patinás klubok megkeressék. Ha így nézzük, akkor saját magát gátolja abban, hogy újra egy nívós csapat élére kerüljön.