Végveszély idejét éljük?

Hát kérem, beütött a krach: a világ egyik legjobbját egy komputer 5.5-0.5-re alázta meg Angliában. Kellemetlen eset, mert Howard Staunton* óta a sakk különleges becsben áll a szigetországban, ahol az elme sportját a hagyományoknak megfelelően tiszteletben tartják. Most aztán Ali Nasir Muhammad, Abu Dhabiból, egy 16 processzoros hardverrel, mint a Hydra nevezetű project menedzsere elméletileg elképesztő revánsot vehetett az angolokon, az egész muszlim világ nevében. Hydra velünk is végezhet, persze, ha nem vigyázunk és felvesszük a harcot a túldimenzionált csodamasinával, amely a pénzmágnások nagy örömére végre, legyőzheti azt a hiú elképzelésünket, hogy a teremtő emberi fantázia képes az ugyancsak ember teremtette találmány megregulázására, legalább a sakk művészetében.

HYDRA – Adams, M. (2737)
Man-Machine London (3), 2005. június 23.
Spanyol megnyitás (C91)

1. e4 e5 2. Hf3 Hc6 3. Fb5 a6 4. Fa4 Hf6 5. 0–0 Fe7 6. Be1 b5 7. Fb3 d6 8. c3 0–0 9. d4 Fg4 10. d5 Ha5 11. Fc2 c6 12. h3 Fc8 13. dxc6 Vc7 14. Hbd2 Vxc6 15. Hf1 Fe6 16. Hg5 Fd8? 17. He3 Fd7 18. a4 h6? 19. Hf3 Bc8 20. axb5 axb5 21. Hh4 Hc4 22. Hxc4 bxc4 23. Fa4 Vc7 24. Fxd7 Vxd7 25. Hf5 d5 26. Ba6 Vb7 27. Bd6 Fe7??

A helyzet komoly: Adams nyilván a könnyebb dxe4-et óhajtotta most megjátszani, de megrémülhetett a 28. Be3!! lépéstől. Végtére is joggal: Kh8 29. Bg3 után világos minden változatban matt-támadáshoz jut. Pl.: Bg8 30 Bxf6!! Fxf6 31. Vh5 Kh7 esetén 32. Bxg7+!! Bxg7 33. Fxh6 döntő erős. A.D.1886 Morphy ilyesfajta lerohanásait Steinitz ( A sakk Michelangeloja…) stratégiai alapon bírálta: gyenge pontok és támadó túlsúly nélkül nem lehet zseniáliskodni, hiszen itt is a védelem naivitásának következménye az egész, pl. Hydra tisztjeit (5) a védők(3) segítették volna a briliáns „zseniáliskodáshoz”. A kitérő játszmalépésre is elég látványos húzás következik: olyannyira, hogy Adams…
28. Fxh6 !!… láttán feladta a partit: 1-0. (Fxd6 29.Fxg7 Fe7 30.Fxf6 Fxf6 31.Vg4+ Kh7 32.Be3 rövidest mattal.)

Tetszenek még emlékezni Garri Kaszparov bukására? Vagy nem? Tessék szíves lejátszani megint. Ki hitte volna akkor, hogy egy komputer győzhet akár a világbajnok ellen is?

Deep Blue – Kaszparov, G. (2785)
New York (6), 1997. május 11.
Caro Kann védelem (B17)

1. e4 c6. 2. d4 d5 3. Hc3 dxe4 4. Hxe4 Hd7 5. Hg5 Hgf6 6. Fd3 e6 7. H1f3 h6?? 8. Hxe6 Ve7? 9. 0–0 fxe6 10. Fg6+ Kd8 11. Ff4 b5 12. a4 Fb7 13. Be1 Hd5 14. Fg3 Kc8 15. axb5 cxb5 16. Vd3 Fc6. 17. Ff5 exf5 18. Bxe7 Fxe7 19. c4 1–0.

Ez a játszma megrengette a sakkvilágot. Akárcsak a mostani produkció. Reményünk, hogy a a sakk esztétikája azért még megmarad a számunkra, kultúrélménynek is. A sakk nem csak jelentéktelen játék, amelyben a győzelem vagy a vereség az egyetlen, mindennél fontosabb realitás. Segít hinni cselekvőképességünkben, az újrakezdés állandó nagyszerűségében és az alkotó folytonosságban. Bizonyosság, hogy nem minden sivár, üres és értéktelen a világban.