Eurós kétségek

Még hivatalba sem lépett jogászvégzettségű új pénzügyminiszterünk, máris zűr keletkezett a gazdaságban. Ennek oka: Draskovics Tibor melegebb éghajlatról azt üzente, hogy felül kell vizsgálni az euró bevezetésének céldátumát. A vitatható múltú, posztját csak februárban elfoglaló miniszter így több legyet is ütött egy csapásra: nekitámadt a 2008-as euró bevezetéséről szóló politikai és gazdasági konszenzusnak, s egyúttal a külföldi befektetőket is elriasztotta.

De menjünk kicsit vissza az időben. László Csaba menesztését a héten napvilágra került magas költségvetési deficittel indokolta Medgyessy Péter, aki egyben meg is bízta hű fegyverhordozóját a pénzügyi tárca irányításával. A kormányfő – hogy pontosan idézzük a történteket – arra kérte a leendő minisztert: gondolja át, miként is hat az államháztartás nem túl fényes helyzete az euró 2008-as bevezetésére. Ismét megjegyezzük, hogy az eurózónához csatlakozás céldátumáról tavaly nyáron nemzeti konszenzus született Magyarországon.

Persze nem árt azt sem tisztázni: hazánk májustól automatikusan a Gazdasági és Pénzügyi Unió (EMU) tagja lesz, az euró meghonosítása tehát kötelezettségünkké válik. Ennek azonban szigorú kritériumai vannak: a drabális költségvetési hiány lefaragása és a felszökött infláció leszorítása. Hogy mindez megvalósuljon, erőteljes növekedésre, a versenyképesség javítására, az ellátórendszerek átalakítására és új munkahelyekre lenne szükség.

Noha az Orbán-kormány idején a közös uniós fizetőeszköz bevezetésére 2006 vagy 2007 sem tűnt irreálisnak, a parlamenti pártok az egy-két éves csúszást még elfogadhatónak tartották. A piac és a befektetők pedig nyugtázták, hogy uniós csatlakozásunk éve ugyan 2004, de Magyarországnak meg kell tanulnia az előszobázást egy pénzügyi struktúrában. (A teljes átállás előtt tudniillik a forint árfolyamának az ERM–2 rendszerben kell mozognia, mert valutánk középárfolyama az euróéhoz képest nem ingadozhat 15 százaléknál jobban.)

Alapkérdés, mi is húzódik a draskovicsi kommunikáció s annak végkifejlete, az euróbevezetés immár tényként is elkönyvelhető elcsúsztatása mögött? Kinek áll ez érdekében? Egyszerű a válasz: a közös uniós fizetőeszközre áttérés kitolása csak a bankoknak és a hitelintézeteknek lesz kedvező, továbbá a Medgyessy-kormánynak. S hogy miért?

1. A várható pénz- és tőkepiaci folyamatok valószínűsítik, hogy a legnagyobb kihívással a bankoknak kell szembenézniük: nekik a technikai átállás kiadásai mellett a szervezeti alkalmazkodás és az üzleti stratégiák módosításának költségeit is viselniük kell. Feltételezhető, hogy az MSZP a 2006-os választások megnyerése céljából így kíván gesztust tenni a pénzügyi világnak, amely rendkívüli hitelekkel finanszírozhatja majd a baloldaltól már megszokott esztelen osztogatást.

2. A Medgyessy-kormánynak azért üzlet az euró bevezetésének elhalasztása, mert 2005-ben és 2006-ban lehetősége adódna az uniós korlát nélküli költekezésre. (Az eurózónában tudniillik be kell tartani a költségvetési deficittel kapcsolatos előírásokat.) Így fittyet hányva az ország jövőjére, a hatalom birtokosai politikai okokból felpörgethetik a központi kiadásokat.

Noha Draskovics még haza sem tért a vakációjáról, Magyarország új pénzügyi vezetése iránt néhány nap leforgása alatt mind nemzetközi, mind hazai viszonylatban megingott a bizalom; a forint árfolyama (ismét) zuhan, s elemzők, nemzetközi befektetők a tavalyi pénzügyi káoszhoz hasonlítják a helyzetet. Sajnos ez nem meglepő: Magyarország számára ugyanis a költségvetés fellazítása, az euróra átállás elcsúsztatása súlyos károkat okoz. Akár euróban, akár forintban számoljuk.