Hiánygazdaság 2004-ben

Figyeljék a kezemet, mert csalok! – mondta volt annak idején Rodolfó, a híres mágus, aki fellépésein észrevétlenül csent el a nézők zsebéből kisebb tárgyakat, kiolvasta gondolataikat, használt több ezer trükköt és kombinációt. Miközben a közönség ámulatba esett, a nagy bűvész degeszre tömte a zsebeit.
A költségvetési deficit lefaragásáról, az új megszorító csomagról és a Pénzügyminisztérium élén bekövetkezett váltásról mindinkább Rodolfó mester egykori ténykedése jut eszünkbe. Hiába égnek ugyanis a tárcánál a takarékossági vonalak, továbbá gyarapszik a deficit lefaragását éltetők tábora, s hiába van jelen pillanatban két, egyébként azonos elvet valló fináncunk – László már nem, Draskovics pedig még nem pénzügyminiszterünk –, nem tudni, hogy az államháztartási hiányt mérséklő 120–155 milliárdos megszorító csomag pontosan milyen tételekből is áll majd össze. Tegnap mindössze annyi derült ki, hogy a költségvetési beruházásokat, az államigazgatás dologi kiadásait kívánja visszafogni a kormány, ám ebből aligha lesz meg a pénz. Ha pedig komolyan veszszük a szakértői figyelmeztetéseket, miszerint nehéz lesz tartani a belőtt hiányt, csak arra tudunk következtetni: az egész minisztercsere és a büdzsét érintő korrekció nem több, mint politikai blöff.
Ha esetleg valaki nem emlékezne rá, a szaktárca tavaly december végén, napra pontosan a költségvetés megszavazása után (!) változtatta meg az idei deficit mértékét. Kiderült ugyanis, hogy a 2003-as hiány tarthatatlan, ami egyúttal az idei évre vonatkozó előirányzatokat is padlóra küldte. Azóta már ismertté vált: a tavalyi 4,5 százalékra jósolt mutatóból csaknem hat százalék lett, a 2004-re kitűzött 3,8 százalékos rátával pedig már csak a bolond számol ebben az országban. Meg néha a kormányfő…
Draskovics Tibor eddigi nyilatkozataiból arra következtethetünk, és még a sorok között sem kell olvasni, hogy a PM új vezetése 2004-ben sem szakít tavalyi költségvetési politikájával, a szocialista rendszerben már megtapasztalt hiánygazdasággal. Csak a legfiatalabbak nem emlékeznek rá, hogy az úgynevezett népi demokráciában hiányt hiányra halmoztak, eközben az ország eladósodott, s tetemes külföldi kölcsönökből tengette mindennapjait.
A kijelölt pénzügyminiszter persze még nem foglalt egyértelműen állást a deficit pontos alakulásáról, viszont kikotyogta: az elérheti akár a 4,6 százalékot is. A piac és Medgyessy Péter Draskovics bejelentése után megnyugodott, a nemzeti valuta árfolyama pedig némiképp stabilizálódott. Utólag el kell ismerni, Draskovics kommunikációs road show-ja bűvészi teljesítmény volt, hiszen nem történt semmi különös. Csak hetekkel a kijelölt pénzügyminiszter bemutatkozását követően ocsúdunk fel: a hiány várhatóan akkora lesz, mint amitől tartottunk.
De mire volt jó az egész hercehurca? Egyrészt arra, hogy a Medgyessy-kormány kibéküljön azzal a pénzpiaccal, amelyet 2003-ban László Csaba vezénylete mellett háromszor sikerült megbolygatnia, másrészt az ország vezetése továbbra is azt teheti a költségvetésben, amire kedve szottyan: gyakorlatilag nyakló nélkül költekezhet.
Noha a baloldal gyakran vádolja a legnagyobb ellenzéki pártot unióellenességgel, éppen a Fidesz képviseli egyedüliként a parlamentben következetesen a maastrichti kritériumoknak való megfelelést, a lisszaboni döntés alapelveit, s természetesen az euró mielőbbi bevezetését. A képlet egyszerű: alacsony kamatok, erős nemzeti valuta és minimális infláció. Ha ezek teljesülnek, a büdzsé oldalaival nem lehet bűvészkedni. Miután azonban minden tavalyi főadat gyatrább a 2002-esnél, nem tudunk másra gondolni: az MSZP–SZDSZ alkotta koalíciónak nem érdeke, hogy rend legyen a gazdaságban és az országban.
Úgyhogy résen kell lennünk. Ha például Draskovics vagy Medgyessy beszél, nekünk figyelnünk kell. A kezüket.