Kapcsolati tőke

Gyorsan aklimatizálódott Draskovics Tibor. Éppen kihevertük a február közepén hivatalba lépő miniszter az euró bevezetésének elhalasztásával kapcsolatos, Kenyából megüzent gondolatait, kijelölt pénzügyérünk máris büszkén hangoztatja, hogy új korszak veszi kezdetét a politika és a gazdaság viszonylatában. A pénzügyi tárca ma már gyakorlatilag első embere tudniillik azt tervezi, hogy ezentúl folyamatos lesz az egyeztetés az MSZP és az SZDSZ parlamenti képviselőcsoportjával.

Ez persze még önmagában nem lenne eget rengető probléma. Ám Draskovics elárulta azt is, hogy a következő időszakban ezeken a konzultációkon az álláspontokat az említett frakciókkal részletesen és folyamatosan összehangolják. Csak a sorok között kell olvasni, hogy rájöjjünk: a sűrű egyeztetéseken ismét a politikai, nem pedig a gazdasági szempontok diktálnak majd. Hogy így lesz, Draskovics tegnapi szakbizottsági meghallgatása is alátámasztja, hiszen a pénzügyi tárca leendő vezére – saját szavaival élve – bizonyos beruházások átgondolását tervezi. Bizonyosan ezzel kell majd számolnunk, mert hozzáértők szerint a tervbe vett megszorító csomag tételei aligha teszik rendbe a költségvetést. Illúzió abban bízni, hogy a tavalyi zárolásokkal és a megtakarítások adóvonzatával hipp-hopp összejön a remélt pénz. Mellesleg ez az összeg, 120–160 milliárd forint, a 2003-as pénzügyi káosz terméke; ha nincs tavaly nyáron zűrzavar a forint körül, ma nem kellene mélyen turkálni a büdzsében. Így azonban nem marad más hátra, mint a fejlesztések visszafogása. Politikai alapon.

Pégé – így becéztük annak idején a politikai gazdaságtan című tantárgyat, amelyből természetesen politikai szűrőn keresztül a kapitalizmus struktúráját, továbbá a szocializmus rejtelmeit ismerhettük meg. Talán csak a legfiatalabb értelmiségiek nem emlékeznek rá, hogy az úgynevezett szocializmus gazdaságában kiemelt szerephez jutott a kapcsolati tőke. Azt pedig talán csak a vakok nem látják, hogy ez az ismeretségekre épülő korszak térhet vissza. Pedig Draskovicsnak a megromlott gazdasági helyzetben nem a frakciókkal kellene folyamatosan egyeztetnie, hanem a kis- és közepes vállalkozások vezetőivel, hazai tulajdonú nagyvállalatok (van még ilyen!) irányítóival, multinacionális cégek képviselőivel, neves pénzügyi szakemberekkel, gazdasági érdekképviseletekkel, kamarákkal, szakszervezetekkel, munkaadók reprezentánsaival és természetesen a mezőgazdaságból élőkkel. Ők valószínűleg elmondanák, hogy az ezer sebből vérző magyar gazdaságnak mire is van szüksége.

A kapcsolati tőke reformjának előjeleit persze mindenki a saját bőrén is érezheti. Nemcsak az úgynevezett felső köröket, hanem az élet minden pontját feneketlen korrupció uralja. Sajnos mindannyian bőséges tapasztalattal rendelkezünk egy-egy ügy – önkormányzati, földhivatali, cégbírósági, adóhivatali – intézése kapcsán. Ha a Draskovics-csapat ráerősít erre a trendre, uniós tagság ide, uniós tagság oda, joggal tarthatunk tőle: Brüsszelben nem csak a munkaerő szabad áramlását korlátozzák majd.
Azt, hogy az új pénzügyminiszter sajnos komolyan gondolja, amit mondott, jelzi a kilátásba helyezett APEH-átalakítás is. Nemcsak a központi adóhivatalnál lesznek ugyanis változások, hanem a megyei igazgatóságoknál is. A frakciók általi sűrű egyeztetéseken nyilván egy-két adótitok is fellebben…

Ideje hát leporolni a régi pégékönyveket; jó lesz újratanulni a fejezeteket. A gazdaság és a politika tudniillik ismét összeér; Magyarországon sajnos önmagában egyik sem működőképes. Ez a hajó elment. Már 1948-ban.