A Cenk alatt

Brassónak két meghatározó jelképe van. Az egyik a város fölött magasodó hegy, a Cenk (millenniumi emlékmű hirdette tetején a magyar honfoglalók dicsőségét, de három évtizedes fönnállását már nem ünnepelhette meg), a másik pedig a híres Fekete templom, az erdélyi csúcsíves építészet remeke. Egykori megrendelőiből és hívőiből, a szászokból mára alig maradt néhány tucatnyi a történelmi városban, bár a Fő tér evangélikus könyvesboltjában három éve értékes újranyomott német kiadványokat találtam. Honterusnak, a jeles szász reformátornak, iskolaalapítónak is ott láthatja a szobrát az arra járó, szemben a német gimnáziummal, de a tanulók közül föltehetően kevésnek német az anyanyelve. A két világháború között még majdnem harmad-harmadrész arányban éltek itt szászok, románok és magyarok, és nyelvtanulás céljából gyakori volt a kölcsönös gyerekcsere. A régi brassóiak általában beszélték a város mindhárom nyelvét. A XXI. század elejére az iparosítással és lakótelepekkel többszörössé duzzasztott településen már a magyarok is csupán nagyvárosi kisebbséget alkotnak. De olyan közösséget, amely sűrű civil társadalmi hálót szőtt maga köré az elmúlt másfél évtizedben. Jól működő egyesületek és magyar nyelvű tömegtájékoztatás (nem utolsósorban a tágabb régióban is hírnevet szerzett hetilap: a Brassói Lapok) bizonyítja ezt.
Így talán nem véletlen, hogy péntektől kezdve néhány napra Brassó lesz a magyar nyelvápolás székvárosa. Ebben a városban szervezte meg az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége háromnapos országos konferenciáját. A társszervezők között találjuk a megyei tanfelügyelőséget, a Napsugár című gyermeklapot és az Áprily Lajos Főgimnáziumot. Az ünnepélyes megnyitót pénteken 16 órai kezdettel tartják a belvárosi katolikus templomban, az anyanyelvi konferenciára a magyar főgimnáziumban kerül sor. Szerepel a programban anyanyelvi vetélkedő kis- és nagyiskolásoknak, továbbá múzeumlátogatás és táncház is. A díjak kiosztására és a záróünnepségre vasárnap kerül sor.