Hétfőn Szili Katalin házelnök bejelentette az Országgyűlésben, hogy a Fidesz parlamenti képviselőcsoportjának döntése értelmében ön a nagyobbik ellenzéki párt frakciójában folytathatja a munkát. Mikor döntötte el, hogy felvételét kéri a Fidesz-frakcióba?
– Szeptember 2-án, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a korábbi frakciómba, az MDF-ébe nem fogok visszatérni, függetlenül attól, hogy jogszerűtlennek ítéli-e a bíróság ötünk kizárását. Azt is tudtam már ekkor, hogy a törvényben előírt, lehető legrövidebb időt szeretnék a független képviselők padsorában tölteni. A frakcióhoz nem tartozás ugyanis egy rendkívül hátrányos állapot, elsősorban a választóim számára. Meggyőződésem, hogy akkor jár el egy képviselő kellő felelősséggel a mandátum gyakorlása terén, ha frakcióhoz tartozik, mert bizonyos jogokat csak így gyakorolhat. Csak hogy a legkézenfekvőbb dolgot említsem, egy független képviselő nem szólalhat fel napirend előtt az Országgyűlésben, és nem tehet fel azonnali kérdést sem.
– Eszerint az, amire bő fél éve egyes, most is MDF-es politikusok utaltak önnel is kapcsolatban, nevezetesen, hogy a biztos 2006-os parlamenti mandátum reményében fordul a Fidesz felé, nem játszott szerepet döntésében?
– Ezek a kijelentések tartalmukban, színvonalukban olyanok, amelyekkel, azt gondolom, nem kell foglalkoznom.
– Én azért továbbra is kíváncsi vagyok; kapott-e bármiféle ígéretet a Fideszben a 2006-os mandátumot illetően?
– Még soká lesznek a választások, korai volna ezzel foglalkozni. Úgy látom egyébként, hogy a Fidesz már erősen készülődik a választásokra, amit a 176 egyéni képviselőjelölt megfelelő kiválasztásával szeretne megnyerni. Ezzel én egyetértek.
– Be akar lépni a Fideszbe? Egyáltalán, mi a helyzet az MDF-tagságával?
– Már nem vagyok MDF-tag, erről a napokban értesítettem a demokrata fórum II. kerületi alapszervezetének elnökét. Nem lehet ugyanis tovább tagja valaki egy olyan szervezetnek, amelynek éppen azok a vezetői, akik szétverték ezt a pártot. Tudomásom szerint nem volt még példa arra a magyar politikatörténetben, hogy egy 24 tagú frakció 8 fősre zsugorodik, majd úgy viselkedik, mintha komoly tényező volna a magyar parlamentben. Ez csőd. Megszűntnek tekintem tehát az MDF-tagságomat, de hangsúlyozom: nem az emdéefességemet. Ugyanolyannak tekintem magam, mint 18 évvel ezelőtt, amikor beléptem a demokrata fórumba. Minderről egyébként írtam is egy levelet a II. kerületi MDF-szervezet tagjainak, talán mostanra megkapták. Úgy vélem, a szervezeti hovatartozás édeskeveset nyom a latban, hiszen én Lezsák Sándort is MDF-esnek tekintem, bár őt jogerősen kizárta soraiból a párt.
– És mi a helyzet a Fideszbe való belépéssel?
– Ez a kérdés a későbbiek során felmerülhet, majd akkor gondolkodom rajta, előfordulhat, hogy erre is sor kerül. Nagyon tetszik nekem a kettős tagság intézménye, ami fennáll a hozzám politikájában és működésében egyaránt közel álló két párt, a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt viszonylatában.
– A Fidesz-frakcióhoz történt csatlakozásával egyszersmind azt is világossá tette, hogy nem kíván az egyébként szintén a Fideszhez közelítő Nemzeti Fórum kötelékében politizálni. Mi az oka ennek?
– A Nemzeti Fórum jelenleg egy egyesület, amelynek én magam is alapító tagja vagyok. Ahhoz, hogy a Nemzeti Fórum intézményesen is önálló politikai tényezővé váljon, pártot kell alapítani. Én ennek nem látom indokát, sőt nem látom a politikai felhatalmazást sem erre, nem látom azt a választói akaratot, amely engem arra jogosítana fel, hogy egy új párt alapításában részt vegyek a ciklus utolsó harmadában. Megjegyzem, nem tudok arról, hogy efféle szándék megfogalmazódott volna a nemzeti fórumos képviselőtársaimban. Így az én értelmezésem szerint, hogy úgy mondjam, nem volt honnan eljönnöm. Mellesleg a Fidesz és a Nemzeti Fórum közötti közeledésről én is csak a sajtóból értesülök.
– Valóban? De hát ön is ott volt azon a lakiteleki találkozón, ahol Orbán Viktorral tárgyaltak a nemzeti fórumos független képviselők jövőbeni tevékenységéről.
– Igen, de úgy emlékszem, abban állapodtunk meg, hogy az ott elhangzottakról nem tájékoztatjuk bővebben a nyilvánosságot. Én mindenesetre nem szeretnék sem akadálya, sem kritikusa lenni egy a Fidesz és a Nemzeti Fórum között létrejövő esetleges választási megállapodásnak. Sőt, készségesen segítenék egy effajta megegyezésben a Fidesz-frakció tagjaként. Azt kívánom a Nemzeti Fórumban gondolkodóknak, hogy legyen sikeres a tevékenységük, és a Fideszszel való megállapodás legyen olyan, ami garanciákat nyújt politikai elképzeléseik megvalósítására.
– Nem tart attól, hogy döntésével rontja a nemzeti fórumosokról alkotott képet, amelynek legfőbb jellemzője az egységes fellépés volt Dávid Ibolya politikájával szemben?
– Mi most is egységben vagyunk azokban a célkitűzésekben, amelyek az egyesület alapító levelében szerepelnek, csak a további munka tekintetében eltérőek az elképzeléseink. Tegyük végre egyértelművé: a Nemzeti Fórum a hirtelen kizárással vagy kilépéssel függetlenné vált képviselők egyesülete, ami a legelső időkre vonatkozóan adott működési keretet a politikusok számára. Ezen túlmenően viszont semmiben sem állapodtunk meg együtt, nincs mit szétfeszíteni. Azok a rendezvények, amelyeket Lezsák Sándor irányításával a Nemzeti Fórum tartott az utóbbi időben, meggyőződésem szerint továbbra is az eddigi célt szolgálják, az MDF eredeti értékeinek bemutatását, függetlenül attól, hogy az ott jelen lévők mely parlamenti frakció padsoraiban foglalnak helyet.
– Ha már Lezsákot említette, különös felhangot ad mindennek, hogy annak idején Lezsák Sándornak sem volt ellenére, amikor kiderült, hogy Dávid Ibolyáék nem szívesen látják önt tovább az MDF frakcióvezetőjeként.
– Tény, hogy Lezsák Sándor az egyik aláírója volt annak a dokumentumnak, amely nyomán egyértelművé vált, hogy le kell mondanom az MDF frakcióvezetői posztjáról. Gondolom, azóta átértékelte ezt, főként annak tükrében, hogy éppen az általa a frakcióvezetői székbe segített Herényi Károly zárta őt ki.
– Bár már több mint fél éve nem tagja az MDF frakciójának, nyilván figyelemmel kíséri a párt ügyeit. Milyen jövőt jósol a fórum és az abból korábban már kivált MDNP újraegyesülésének?
– Ezt egy olyan kezdeménynek tekintem, amelynek sokkal nagyobb a füstje, mint a lángja. Egy minimális, alig mérhető támogatottságú parlamenti pártról van szó, amely most egy még ehhez sem fogható, támogatás nélküli politikai szerveződéssel áll össze. Attól tartok, ez nemigen foglalkoztatja a választókat, legfeljebb az újságírókat és a politikai elemzőket.
– Most, hogy a Fidesz frakciójában politizál, nem áll el a Herényi Károly ellen az MDF-ből történt kizárásuk miatt indított pertől?
– A Fidesz képviselőcsoportjához való csatlakozásom ezen az ügyön mit sem változtat. Továbbra is várjuk a bíróság igazságos ítéletét arról, hogy Herényi Károly valóságnak nem megfelelő, megtévesztő lépése és az ehhez nyújtott kormánypárti támogatás ötünknek és a mi választóinknak olyan kárt okozott, amely mérhető kártérítésben, illetve személyiségi jogunkban okozott sérelemként. Fontosnak tartjuk, hogy a jogállamiságot súlyosan sértő magatartás többé ne fordulhasson elő.
Balsai István 1947. április 5-én született Miskolcon. Nős, két gyermeke van. 1972-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett jogi doktorátust, 1988 szeptemberében belépett az MDF-be. 1989-ben részt vett a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon. 1994. február és szeptember között, majd 1996-tól 2001-ig az MDF elnökségének tagja, 1990 óta parlamenti képviselő, 1990. május 24-től 1994. július 14-ig igazságügy-miniszter. 2002. május 15-től november 11-ig az MDF frakcióvezetője. 2004. június 21-én csatlakozott a Lakitelek-munkacsoporthoz, 2004 szeptemberétől független képviselő. 2005. április 4-én csatlakozott a Fidesz parlamenti frakciójához.
