A láb mindig kéznél van

A rekreációs sportot űzők közül csaknem kétszázezren futnak-kocognak, nem véletlenül. „Örök igazság, hogy a láb mindig kéznél van, ráadásul a futás a legolcsóbb mozgásforma” – szögezi le Csovelyák Zita, a hazai futóversenyek rendezésében piacvezető Budapest Sportiroda (BSI) PR-menedzsere, és sorolja is az érveket. Jelesül, hogy futni szinte bármikor és bárhol lehet a természet lágy ölén, nincs szükség hozzá pályabérletre, és aki rászánja magát, annak igazából csak egy megfelelő futócipőre van szüksége. Márpedig a sportszergyártó cégek ilyen irányú tudományos kutatásainak köszönhetően a minőségre ma már igazán nem lehet panasz, s csak a pénztárcánk szabhat határt a vágyainknak, hogy minél kényelmesebb és könnyebb cipőben rójuk a kilométereket. Az egyik idei csúcsmodell azon túl, hogy tökéletesen védi a lábat, egyenesen olyan érzést kelt a viselőjében, mintha mezítláb futna. De ez volt a cél is. Régebben elterjedt az a nézet, hogy az aszfalton való futás felettébb káros a lábnak, ám éppen a speciális futócipők miatt ezen már túlléphetünk. No persze ennek ellenére azért ma is azt tanácsolják a futóknak, hogy ha választhatnak, akkor az edzéseket mégse a betonon végezzék…
S hogy a konkrét árakról is essék szó, alsó határon már tíz-tizenötezer forintért lehet találni megfelelő futócipőt, a csúcsmodellek pedig harmincezernél kezdődnek. Nagy kérdés persze, hogy egy pár lábbeli meddig tart ki. Természetesen ez is függ a márkától, de leginkább értelemszerűen attól, hogy ki milyen gyakorisággal húzza fel. Nagy vonalakban leszögezhetjük, hogy egy pár utcai futásra használatos cipő 1000–1500 kilométert bír ki. Akad, akinek ez a táv egy év alatt összejön, másnak másfél kell hozzá, s persze van olyan is, akinek négy. Nos, ez az illető igazán olcsón megússza. A cipőn túl persze még lehet másra is költeni, de ezek már az extrák kategóriájába tartoznak. Egy elasztikus nadrág felsővel 6–12 000 forint között kapható, ami azért még nem extra, de egy pulzusmérővel ellátott stopperóra már az, ám ha az ember nem egy számítógépet akar venni erre a célra, akkor ezt is megússza 10-12 ezerből. Mert a komolyabb műszerek már tényleg borsos árúak, hozzávetőleg 50-60 ezerbe kerülnek.
Aki fut, az persze nem csupán szimplán egészségmegőrző célzattal vagy magányosan a stopper ellen teszi. Időnként elindul versenyeken is. A nagy többség persze nem a győzelemre hajtva, hanem a társaság, a jó hangulat miatt. Mindenki megtalálhatja a neki megfelelő távot, helyszínt, időpontot. A Budapest Sportiroda rendezvényein – amelyek fele nem a fővároshoz kötődik – tavaly több mint hetvenezren álltak rajthoz, az idén a cél a százezres álomhatár elérése. „Az egyes versenyeken azt tapasztaljuk, hogy az előző évi adatokhoz viszonyítva mindig legalább tíz-tizenöt százalékkal növekszik az indulók száma – mondja Csovelyák Zita. – Ezt figyelembe véve az idei százezer induló megcélzása talán merésznek tűnik, de mivel az idén több versenyt rendezünk, egyáltalán nem az. Komoly kampányba kezdünk a 2005 – a futás éve szlogenünkkel, elvégre 2005-ben három versenyünk, a múlt vasárnap megrendezett Vivicittá városvédő futás, valamint a Nike Budapest félmaraton és a Plus Budapest maraton is a huszadik születésnapját ünnepli. S a tapasztalatok alapján az ilyen jubileumok mindig különleges vonzerővel bírnak.”
Az elmúlt három év adatai alapján amúgy a Budapest maraton és futófesztivál a legnagyobb tömeget megmozgató magyarországi futóverseny, átlagban több mint 14 ezer indulóval. S a versenyek kapcsán elérkeztünk a futók utolsó kiadásaihoz, a nevezési díjakhoz. Ezen a téren az a rendező elv, hogy aki korábban nevez, kevesebbet fizet, de természetesen ugyanazt a szolgáltatást kapja, ma már mikrocsipes időmérést, frissítőt, emellett kis ajándékcsomagot, rendszerint benne az esemény hivatalos pólójával. Így gyakran megesik, hogy a futó számára a bevétel nagyobb, mint a kiadás, hiszen a nevezési díjak hozzávetőleg 1200-5000 forintba kerülnek. A felső határt, akárcsak a kilométerekben, a maraton képezi.