Az elcsapott éltanuló

Már akkora a baj, hogy a nagyüzemi agrárlobbinál is „kiment a biztosíték”. Míg a gazdák traktorjaik mellett fagyoskodtak a Felvonulási téren, a szocialisták mögött álló érdekcsoportok csendesen „beindították a fúrógépet”. Tegnapra révbe is ért a Németh Imre földművelésügyi miniszter megbuktatására indított akció. De hogy nem most kezdődött, arra bizonyság Hiller István elszólása, aki a március eleji tüntetések kezdetén nyilvánosan küldött selyemzsinórt a tárcavezetőnek. Már akkor számítani lehetett arra, hogy Németh Imrét felállítják a tárgyalóasztal mellől, hiszen munkáját Gyurcsány jobbkeze minősítette elégtelennek. Azután mégsem ez a forgatókönyv érvényesült: a hirtelen cserét a demonstráció fenyegető légkörében még a kezdeményezők is túlzott presztízsveszteségnek ítélhették meg.
Márpedig Gyurcsány Ferenc mellől, ha az érdekek úgy kívánják, még a parancsokat híven teljesítőknek is távozniuk kell. Többek között ezt a tanulságot hordozza Németh Imre menesztésének története. A rendszerváltás óta a mindenkori agrárminisztereknek általában a pénzügyi tárca vezetőivel kell harcot vívniuk az ágazatot megillető támogatásokért. A legnagyobb vereséget e téren Németh Imre szenvedte el. Teljesen behódolt a fiskális szigornak. Minisztériuma pénzeit és a termelőknek járó uniós juttatásokat Draskovics Tibor hiánymérséklő könyvelési trükkjeihez gátlástalanul felhasználhatta. Az éltanuló szerep és a politikai érdekek kiszolgálása nem segített, sőt jórészt ez okozta a vesztét a földművelésügyi minisztérium vezetőjének. Azzal, hogy tárcáját átengedte Draskovicsnak, feláldozta a rábízottakat, és kiváltotta újabb kori történelmünk legnagyobb és legradikálisabb agrárdemonstrációját. S miként Draskovicsot elsodorta a mezei MSZP-tagok, a párt talpasainak haragja, Némethre is kimondatott az ítélet, és az elvtársaival szemben egyre inkább hátrálásra kényszerülő Gyurcsány azt híven teljesítette.
Az, hogy Gráf József személyében egy újabb üzletember, kipróbált MSZ(M)P-mozgalmár kerül a köztársaság egyre borulékonyabb kormányába, nem változtat azon a tényen, hogy a szocialisták 2002 óta tartó regnálásához, Németh Imre miniszterségéhez köti majd a magyar mezőgazdaság egyik legválságosabb időszakát a jövőbeni agrár-történetírás. Ezen időszak alatt tárták ki a kiskaput a földpiacon a spekulánsok előtt, és írták alá Koppenhágában azt a csatlakozási szerződést, melynek következtében a honi agrárium sorsa hosszú távon megpecsételődött. Ez volt az a kormány, amelyik a legalapvetőbb segítséget is megtagadta a bajba jutott termelőktől, és csodálkozva tárta szét karjait, amikor nyilvánvalóvá vált: a beígért Kánaán helyett csődhullámot hozott az uniós csatlakozás. Valamint ez volt az az agrárvezetés, amelyik a tudomány képviselőinek közreműködésével olyan stratégiát alkotott, melyben több százezer termelőt egyszerűen kiselejteztek.
Akad a tegnapi elbocsátásban még egy körülmény, mely Németh Imrében – ahogy ő mondta – vegyes érzelmeket kelthetett. Kívülről inkább kétszínűnek tűnik Gyurcsány Ferenc viselkedése, aki a legkiválóbb szakembernek nevezte újbóli kinevezésekor mostani áldozatát, tárcáját pedig a legeurópaibb minisztériumnak becézte, amikor vendégségben ott járt. A gazdatüntetések alatt is csak méltató szavakat hallhattunk a miniszterelnöktől, aki az aláírást követő órákban kijelentéseivel kis híján felborította az agrármegállapodást. Akkor sem gondolta meg, hogy mit tesz, most sem tudni, mire megy ki a bábutologatás. Csak nehogy mindnyájunk menesztéséhez vezessen ez az egyre fejvesztettebb kapkodás.