„Belőlem is püspök lesz!”

P O R T R É

Egyszerű munkás vagyok az Úr szőlőhegyén – az új pápa boldog mosollyal adta meg munkásságának alapgondolatát. A német bíboros Joseph Ratzinger gyerekkori álma csúcsára jutott el, amikor nagy népszerűségnek örvendő elődje, II. János Pál utódjául rá esett a konklávé választása. A bajorországi Tittmonig óvodájába ellátogató Michael Faulhaber kardinális ornátusa annyira hatalmába kerítette, hogy spontán közölte a körülötte állókkal: „Valamikor belőlem is püspök lesz!” Ezt követően negyvenöt esztendőt kellett várnia, hogy vágya valóra váljon. VI. Pál pápa 1977-ben emelte a teológia professzorát, München és Freising érsekét erre a rangra. A római katolikus egyház élén a XVI. Benedek nevet választotta magának. A Szentszék élére komoly tudományos háttérrel rendelkező személyiség került. A teológia mellett filozófiai képesítést szerzett Ratzinger Bonnban, Münsterben és Tübingenben oktatott. Egy bajor rendőr hűvösen és szigorúan gondolkodó fia 1981-ben került a Vatikánba. II. János Pál pápa őt bízta meg a hitszabályokban illetékes kongregáció prefektusának tisztségével. A két konzervatív beállítottságú férfiú kezdettől fogva megértette egymást. A hittudomány minden pontjában vezető szerepet biztosított a számára.
Benedek pápáról mint magánemberről még szülőhazájában is csak keveset tudnak. Nyolc esztendővel ezelőtt Olaszországban megjelent könyvéből – Az életemből – derült ki, hogy gyerekkorában majdnem belefulladt egy halastóba. Öttagú családja – a rendőr édesapa sorozatos áthelyezése miatt – gyakran költözködött. Háromszor kellett új környezettel megismerkednie, mielőtt iskolába került volna. Különc, magának való embernek vallja magát: „Azon emberek közé tartozom, akik nem alkalmasak az internátusok számára.” Saját elképzeléseinek megfelelő világot alakított ki maga körül az érseki szemináriumban, a német–osztrák határ közelében fekvő Traunsteinben. „Kínokat okozott, ha hatvan társammal együtt kellett ülnöm egy teremben!” Hasonló averziót érzett mindenfajta sport iránt: „Testnevelésben teljesen tehetségtelen voltam!” Testvéreihez – Mariához és Georghoz – mindig szoros kapcsolat fűzte. Előbbi végigkísérte Ratzingert egész életén, vele ment a Vatikánba is, ahol legalább főztjével hozta be a bajor emlékeket az Örök Városba. Amikor egyre határozottabb formát nyert a találgatás, hogy testvére a Vatikánban összeült konklávé egyik esélyesének számít a szent székre, Georg Ratzinger kijelentette: „Biztosra veszem, hogy nem ő lesz a pápa!”
A bíborosok szigorúan titkos ülését bevezető misén Joseph Ratzinger azonnal hitet tett alapvető filozófiája mellett, amely szerint a vallási hitet nem lehet fundamentalizmusnak minősíteni, egyben kritizálta az elharapódzó egoizmust és individualizmust. A német katolikusok igen kritikus szemmel nézték működését, szerintük az ősz főpap a dogmatizmus és a konzervativizmus megtestesítője. Más országokban inkább a drámai sebességgel változó társadalom megnyugtató védencének tartják. XVI. Benedek pápa négyszáznyolcvan esztendő után az első német pápa. Távoli germán elődeit nem sok szerencse kísérte. A kardinálisok nevében a chilei Jorge Medina a következő szavakkal indította útnak: „A pápának konzervatívnak kell lennie, az egyházi doktrínákban nem lehet liberális nézetet képviselni.”