Berlusconi „feltételesen” elfogadta a kormányalakítási megbízást a Quirinale-palota közlése szerint. Hosszas huzavona után, szövetségesei, elsősorban a kereszténydemokraták (UDC) és a Nemzeti Szövetség (AN) nyomására Berlusconi szerdán nyújtotta be „technikai” lemondását az olasz köztársasági elnöknek, hogy újjáalakíthassa kormányát a koalíciós partnerek követeléseinek megfelelően.
Berlusconi lemondása előtt leszögezte az olasz szenátusban, hogy a koalíciós partnerek változatlanok maradnak, kabinetje, amelyben várhatóan nem lesznek nagy személyi változások, az eddigi jobboldali szövetségre épül megújuló programjával. Az olasz vezető csak „formális válságról” beszélt, s nem használta a kormányválság szót.
Az olasz miniszterelnök kabinetje és programja újraformálásával a koalíciós szakítással fenyegetőző kereszténydemokratáknak (UDC), illetve a hozzájuk csatlakozott Nemzeti Szövetség (AN) ultimátumának tett eleget a lemondással. Lépése lezárni hivatott az olasz jobboldali kormánykoalíción belüli éles vitákat, amelyeket az április eleji, a kormánypártok szinte kiütéses vereségét és a balközép pártszövetség előretörését hozó részleges helyhatósági választások lobbantottak fel. Az UDC kivonta három miniszterét a kormányból, Marco Follini miniszterelnök-helyettes is távozott posztjáról, s az új Berlusconi-kabinetben már nem is kíván feladatot vállalni. Így az AN vezére, Gianfranco Fini minden jel szerint megtartja miniszterelnök-helyettesi posztját – a külügyminiszteri tárca mellett –, míg a másik miniszterelnök-helyettes a sajtótalálgatások szerint Giulio Tremonti lesz, aki korábban már tagja volt a kabinetnek.
Sajtóértesülések szerint az egészségügyi, a közlekedési és a kultusztárca, továbbá a termelési tevékenység minisztériuma élén várhatók változások, míg a reformügyi tárcát egyértelműen továbbra is magának követeli az Umberto Bossi vezette Északi Liga (LN). Az új miniszterek között lehet valószínűleg Giorgio La Malfa és Francesco Storace is.
origo.hu
„Sokkal jobb, hogy nem vagy a magyar jobboldalon!” – Kocsis ezúttal sem kímélte a Tisza-vezért
