Boldogság

Azt kérdezték Szili Katalintól jelölése másnapján, hogy ugye, most boldog? Hogy miért kellene boldognak lenni attól, mert valakit köztársasági elnöknek jelöltek, bizony nagyon hülye kérdés. Mintha Szili, arcát a párnájába temetve, az egyetemi kollégiumban meg a gyámügyes íróasztalánál ülve azon ábrándozott volna, hogy: majd ha a pártja köztársasági elnöknek jelöli. Akkor lesz igazán boldog. Bár ki tudja, a boldogság koronként változó, itt és most annak kötelező boldognak lennie, aki magas polcon ül, magas hivatalban, olyan híres, hogy összesúgnak a háta mögött az emberek, nagy, fekete Saabja van, nagy, fehér sofőrrel, meg testőrei, nehogy valaki megzavarja a megszolgált boldogságot. Nagyon kellene erőlködnöm, hogy közülük bárkit is irigyeljek. Elég a pletykalapokat kinyitni, hogy előre tudjuk, azok a ma hihetetlen boldognak tűnő párocskák, akiket mindenhova meghívnak és mindenhol mutogatnak mint a boldogság nyilvános etalonjait, azok – kevés kivétellel – egy év múlva már a nevére sem emlékeznek a másiknak.
A tiszaalpári juhászt. Őt irigylem. Történt pedig, hogy megáradt a Tisza, bár most nem mutogatta a két kereskedelmi csatorna az elárasztott tájakat, síró embereket, meg a térdig vízben bámészkodó teheneket sem.
De a Tisza most is kiöntött, és Tiszaalpárnál a holtág körbezárt egy szigetnyi zöldet. Ezen rekedt ötszáz birka, egy juhász, két kutya és tizenöt őz.
A birkák nem tudnak elszökni, a juhász pecával múlatja az időt. A falubeliek háromnaponként visznek neki elemózsiát, az őzek időnként átúsznak a túlpartra, majd visszajönnek. Hetek telhetnek el, mire a víz annyira visszavonul, hogy a kis nyáj kihajtható legyen, és az őzek elvonulhatnak az erdő irányába.
Ez már valami. Nincs az a csábító közszereplés, ami versenyre kelhetne egy vízzel körbezárt szigettel. Gondoljuk meg: nincs reggeli újságolvasás csészecsapkodással, nincs Nap-kelte, nincs Mokka, nincs internet, nincs Index, nincs Hír TV, nincs Sajtóklub, nincs közvélemény-kutatási adatokon rágódás, nincs politológus- klub, Újságíróklub, nincs Jónapotkívánokbolgárúr, nincs orsósozás az ATV-n, sőt egyáltalán nincs ATV. Nincs sms-tébolyda, nincs telefon, nincs mobiltelefon, nincs fejfájás-csillapító, nincsenek pártok, pártelnökök, nem kell látni és hallani a jelenlegi miniszterelnök egyszemélyes színházát, nincsen Juhász miniszter elvtárs. Nincsenek kedves elvtársak és elvtársnők, sőt semmilyen elvtársak sincsenek. Nincs tipródás a villamosokon, ordítozással és becsületsértéssel megtűzdelve, nincs pofátlan és unott eladó, nincs mocskos Budapest, büdös aluljáró, elszemtelenedett koldus, aki lökdösni kezd, ha nem nyúlsz a zsebedbe, nincs minden köztéri padon tanyázó hajléktalan páros, akik épp a bokorban végzik a szükségüket a nyugati turisták határtalan örömére.
Mi van akkor helyette?
Csend és vízszag. Birkabégetés és kutyaugatás. Délben nagy tűznél lehet főzni egy jó lebbencset, ami az amerikai konyhában mindig ízetlenre sikeredik. Esténként jöhet a szalonnasütés, a kutyák nagy örömére, amikor a feketére égett pörcöt elrágogatják. Napközben lehet birkákat számolni, szagolgatni a tavaszi jó levegőt, esetleg faragni egy másik pecabotot a parti füzesből, és próbálkozni keszegre. Ingyen lehet őzet simogatni, gyönyörű barna szemükbe nézni, és elcsodálkozni finom bársonyos szájuk vonalán. Még a birkákon is lehet mulatni. Békés, buta fejük, vicces kis lábuk, impozáns bundájuk tényleg az ártatlanságot sugallja. Ez az állat minden gyanakvás nélkül tartja a nyakát a kés alá.
Telne boldogságosan az idő az árvízi szigeten.