Eddig a magyar érdekeltségű kézilabdás kupadöntők helyszínének sorsolásakor az volt a tét, hogy az első vagy a második mérkőzést játssza hazai pályán aktuális sikercsapatunk. Az idén az EHF-kupában nincs ilyen gond: mindkét mérkőzést itthon, azaz Magyarországon rendezik, hiszen a Cornexi és az ETO a két érdekelt.
Tegnap az is eldőlt, hogy május 14–15-én Győrben, egy hétre rá pedig Székesfehérvárott találkoznak a felek, így az elődöntőhöz képest mindketten fordított pályaválasztói joggal szerepelnek. Pedig az előző felállás remekül bevált, hiszen a Győr hatgólos idegenbeli hátrány után tizenkét gólos diadalt aratott a német HC Leipzig ellen, míg a Cornexi vereséggel kezdett otthon a Ferencváros ellen, ám a Népligetben kiharcolta a továbbjutást.
A két edző nem misztifikálja túl a kérdést, Szabó Edina például így fogalmazott: „Előnye és hátránya is van annak, ha egy csapat idegenben kezd. Más felkészülést, ráhangolódást igényel az egyik, illetve a másik. A Győrnek jobbak a cseréi, ez tény, s emiatt egy kicsit esélyesebbnek számít, főleg az otthonában. Úgy vágtunk neki ennek a szezonnak, hogy nyerjünk valamelyik sorozatban, hát most az EHF-kupa utolsó párharcánál járunk.” A győri Róth Kálmán véleménye rímel Szabóéra: „Számos példa van arra, hogy egyik és másik felállásban is lehet nyerni, illetve bukni. Ez nem egy hagyományos otthon-idegen leosztás, mert mindkét csapat jól ismert helyzetekben fog pályára lépni, főleg úgy, hogy előtte még két bajnokin is találkozik.”
Az elsőn mindjárt ma, és az alapszakasz utolsó összecsapásának tétje, hogy az ETO megőrzi-e vezető pozícióját, vagy kénytelen lesz-e átengedni azt a Dunaferrnek. Visszatérve az EHF-kupához, a győriek a közelmúltban háromszor is szerepeltek a fináléban, de mindháromszor alulmaradtak. Akár rossz előjelnek is tekinthetnék, hogy Görbiczék kivétel nélkül itthon kezdtek, de most tényleg más a helyzet: a visszavágóra nem Dániába, csak „ide”, Székesfehérvárra kell elutazniuk. Persze érthető, ha még ízlelgetjük az újdonságot, hiszen a sportágban ez az első tiszta magyar kupadöntő.
Posztumusz elismerés. Kulcsár Anita, a január 19-én autóbalesetben elhunyt beállós lett 2004 legjobb női kézilabdázója a nemzetközi szövetség (IHF) és World Handball Magazin szaklap által szervezett szurkolói szavazáson. Kulcsár a szavazatok 65,7 százalékát kapta (ami rekordnak számít a voksolás történetében), míg a 2. helyezett ötkarikás aranyérmes dán Katrine Fruelund 8,8-at. A férfiak versenyében a veszprémi Perez Carlos 5. lett, itt a német Henning Fritz személyében először választottak kapust a legjobbnak. A szavazáson korábban Kocsis Erzsébet (1995) és Radulovics Bojána (2000 és 2003) végzett az élen a magyarok közül.
Nagy László a világválogatottban. Nagy László, az FC Barcelona magyar átlövője meghívót kapott a férfi kézilabda-világválogatott következő két mérkőzésére. Az elitcsapat előbb június 4-én a spanyol Ciudad Real ellen lép pályára (ekkor búcsúzik az aktív játéktól a világ legjobbjának kétszer is megválasztott Talant Dusebajev), majd másnap Madridban a spanyol nemzeti együttessel játszik. Mindkét találkozó bevételét a decemberi délkelet-ázsiai szökőárban elhunytak hozzátartozóinak megsegítésére fordítják.
