Halványuló színkép

A sasszemûek sem igen tudják kibetûzni, hogy mi a címe annak a kiadványnak, amelyet március óta óriásplakátok hirdetnek országszerte. Ami messzire virít, a piros mezõben jókora fehér betûkkel feltüntetett szöveg: A Spektrum Televízió magazinja, csak alcím, igaz, az új periodika kiadói s forgalmazói számára mindennél fontosabb. Nélküle a kutyát sem érdekelné az észrevehetetlen és voltaképpen semmitmondó igazi cím, az Élõ Bolygó. Ezzel az amerikai HBO tévétársaság által mûködtetett ismeretterjesztõ televízió nyomtatott tartozékát aligha tudnák eladni. A tízéves Spektrumnak, az elsõ magyar nyelvû ismeretterjesztõ tévéadónak
azonban maradt még akkora vonzereje a National Geographic Channel és a Discovery árnyékában, hogy havonta megjelenõ újságot éltessenek általa – így okoskodhattak, akik az új lapról határoztak. A színkép ugyan egyre haloványabb, a választéka is napról napra szegényesebb (a tévéadó találékonyan kiválasztott nevét, a világ minden pontján ismert szót, a spektrumot színképnek is, széles választéknak is lehet fordítani), de még mindig érdekesebb, megbízhatóbb a mûsorkínálata, mint sok más, újabban indított csatornácskának.
A National Geographic példája is ott lebeghetett a spektrumos Élõ Bolygó gazdáinak a szeme elõtt: ahogyan a sárga négyszög-emblémával virító folyóirat (amelynek van immár magyar nyelvû kiadása is) elõkészíti a „terepet” az ugyancsak sárga négyszög-szimbólummal jelentkezõ televíziós programoknak, és viszont. Csakhogy az új lap és az évtizedes múltra visszatekintõ tévéadó között ez a kölcsönhatás nem mûködik. Nem az a száztizenhét esztendõnyi múlt hiányzik az Élõ Bolygó mögül, ami a National Geographic jóban, rosszban éltette s élteti ma is, hanem a filozófiája. Az 1888-ban alapított National Geographicot életben tartói, a kor legkiválóbb kutatói, tudósai soha nem a nyereséget, hanem a tudományos hitelesség szempontjainak megfelelõ ismeretek gyarapítását és terjesztését szorgalmazták. És, talán éppen azért, mert a National Geographic Society soha nem volt nyereségorientált társaság, mindig volt annyi bevétele, hogy fontos kutatási programokat, expedíciókat támogasson, ezekrõl könyveket, térképeket, fotóalbumokat bocsásson ki, filmeket forgattasson. Amikor már sok saját filmjük volt, elindították a saját tévéadójukat, a National Geographic Channelt, amelynek a szakmai színvonalát maga a társaság, illetõleg a folyóirat szerkesztõi felügyelik.
A Spektrum Televízió ellenben, amely kétségtelenül szélesebb körû ismeretterjesztést folytat, mint az inkább csak a földrajz, a régészet és az antropológia területén mozgó National Geographic Channel, nem gyártja, hanem vásárolja a mûsorába vett produkciókat. A mindennapi életünkkel, a társadalom- és történelemtudománynyal és a mûvészetekkel kapcsolatos filmeket is, a természettudomány tárgykörébe tartozó munkákon kívül. Az utóbbi idõben az adó rendszeres nézõjének úgy tûnik, egyre ritkábban vesz fel mûsorába új mûveket, fõleg ismétlésekkel tölti ki napi kínálatát. A bemutatásra váró filmek, sorozatok elõzetes népszerûsítésével is egyre esetlegesebben foglalkozik (kivéve, ha kedvenc mesterszakácsaira, Jamie Oliverre vagy Keith Floydra akarja felhívni a nézõközönség figyelmét). Kísérõszövegei gyakran pontatlanok és magyartalanok, a sajtó rendelkezésére bocsátott képanyaga pedig, amellyel programajánlóinak verbális gyarlóságait feledtethetné, egyre szegényesebb, olykor egy megfontolt anti-reklámkampánnyal ér föl. A tizedik születésnapi bulijára készülõ Spektrumon az elfáradás, a kopottság jeleit vehette észre kitartó híveinek köre, semmi mást. És, közben, persze, reménykedett ez a hûséges nézõi csapat, hogy a kerek évforduló tán megadja e nemrég még ígéretes társaságnak az esélyt a válságból való kilábalásra. Ez az „esély”, ha jól észlelem, a költséges kiállítású havi lap, az Élõ Bolygó lett, a Spektrum Televízió magazinja. Amely nem tartalmazza a Spektrum havi mûsorát, amely esetlegesen szemelget a programok között. Amely találomra választja ki a tévéadó kínálatából a hónap képét (nézõi szavazatokra nem hivatkozik). Amely hol csodálatos, hol kritikával illethetõ képanyag kíséretében közöl terjedelmes cikkeket. (Az áprilisi számban a legtöbb anyagot a két felelõs szerkesztõ, Farkas Károly és Baktay Miklós jegyzi, noha az új szerkesztõségnek, ahhoz képest, hogy havi lapot készítenek, igen népes a munkatársi gárdája. Ennek ellenére a külsõ munkatársak körét is bõvítenék, nagy ügyesen közreadott felhívásuk – küldjék be fotóikat és bemutatkozó cikkeiket az érdeklõdõk a magazin mail-jére – erre utal. A beküldött anyagok felhasználásáról, visszajuttatásáról nem szól a felhívás.) A Spektrumon látható produkciókkal kapcsolatos, nyomtatásban közreadott szövegekrõl nem tudni, hogy a narrátori textussal azonosak-e, vagy annak bõvített, újraírt változatát tartja-e kezében az elõfizetõ? Több, terjedelmes írás elolvasása után is kétség támad az emberben, hogy azért került- e bele a lapba, mert a benne szereplõ téma (vagy személy) egyszer már feltûnt a Spektrum mûsorán, vagy azért, mert egyszer talán fel fog tûnni? De gondjai támadnak az Élõ Bolygó olvasójának a szerkesztõknek az ismeretterjesztésrõl tanúsított tipográfiai gyakorlatával kapcsolatban is. A Pannonhalmáról közölt cikk gyönyörû képanyagát például úgy társítják az ezer éves bencés monostor történetéhez csak lazán illeszthetõ ismeretterjesztõ szövegeket, hogy elsõ pillantásra hamis képzettársítások szikráznak fel a szemlélõben. Mit keres egy templombelsõ képében a Szent Márton gyógynövénylikõr leírása, a könyvtár mennyezeti freskója alatt a levendula, amely „a ruhásszekrényben elhelyezve kellemes illatot ad a ruháknak, elûzi a molyokat”… Van azonban olyan része is az Élõ Bolygónak, amit korunk szellemében, mondhatni kifogástalanul tálal a Spektrum magazinja. Ez pedig nem más, mint az oldalnyi színes hirdetések közreadása. Saab és Honda, ez utóbbi Kína földbe vájt lakóépületei mellett, Merrel sportcipõ- reklám a kamcsatkai vulkánkitörésekkel párhuzamba állítva, Cinemania Floyd tunéziai ételspecialitásának szomszédságában… Ez igen. Ezek az oldalpárok mindenkinek megmutatják, hol a helye a fogyasztói társadalomban az ismeretterjesztésnek, a tudománynak, no meg a bolygónak, melyet, míg valóban él, Földnek nevezhetünk. Defelidézik a Spektrumnak azt a legendásan szép korszakát is, amikor még reklámok nélkül ontotta adásait e közszeretetnek örvendõ tévéadó, s nem keltett más vágyat nézõiben, csak amit a világ tüzetes megismerése iránt érdemes táplálni.