(jogos-e az utálat…)

Én nem tudom, hogy az utca embere valójában mit gondol felőle, s miként viszonyul a politikához. Erről a viszonyulásról talán a legtöbbet az ATV műsorai közben a képernyő alján futó sms-folyam árul el, ahol az úgynevezett bal- és jobboldali nézők teljes nyíltsággal esnek egymás torkának, mintegy jelezve, hogy a parlamenti békétlenség s az ország megosztottsága tulajdonképpen kedvükre van, sőt lényükből fakad.
Ezekből a többnyire bornírt és gyűlölettől csöpögő nézői üzenetekből világosan kiderül, hogy az Országgyűlés nem bír túlzott tekintéllyel a különböző szemléletű választópolgárok előtt, persze elsősorban mindenki az ellenérdekű félről tartja azt, hogy gazember. Köztudott, hogy az ATV MSZP közeli, baloldali, liberális dominanciájú adó, így azt kell hinnünk, nézőinek többsége is ehhez a politikai-ideológiai vonalhoz tartozik. Ha így nézzük, akkor az az érzés hatalmasodik el rajtunk, hogy a gyűlölet és a kirekesztési szándék nem csupán a szélsőjobb sajátja, hanem legalább annyira a toleranciáról papoló és a nemzet egységének vágyát mímelő liberális baloldalnak is. Elég három percig nézni ezt az előítélettől szennyezett sms-folyamot, s az embert letargia, a teljes tehetetlenség érzése fogja el. Ugyanakkor nyilvánvalóvá válik, hogy mindennek az előidézője mégiscsak a szidott politikai elit és a (nem szidott) média, ugyanis e két tényező nélkül az emberekhez nem jutna el a fertőzés, és az ország népe nem produkálhatná folyamatosan a hisztéria tüneteit. Jelenleg az az érzésem, hogy az úgynevezett kereskedelmi televíziós csatornák közül az ATV politizál a legnagyobb (nyílt) igyekezettel, s ebbéli ténykedésében talán fölülmúlja a közszolgálati magyar televíziót is. Ez természetesen nem baj, csupán tény, s mint ilyen, állítólag makacs dolog.
A TV2 sem kárhoztatható azért, hogy a Mérlegen a valóság című műsorában feltett kérdések aktuálisan tendenciózusak. Tehát például a képviselők mentelmi jogával kapcsolatos kérdés akkor vetődik fel, amikor ellenzéki (fideszes) honatyák vonakodnak valamely apró baleset után megfújni az alkoholszondát. Egy esetnek szemtanúja voltam mint utas egy ismerősöm kocsijában, amelyet derék – immár piacgazdasági – rendőreink egy bokor mögül előpattanva megállítottak. Ismerősöm, aki nem volt meggyőződve arról, hogy a vacsora után elfogyasztott pohár söröcske már eltávozott szervezetéből, inkább szívta, mint fújta a szondát, s ezáltal a hatósági közegekből mély gyanakvást váltott ki. Helytelenítően csóválták a fejüket, majd egyikük azt mondta: „Be kell önt vinnünk vérvizsgálatra, hacsak…” A „hacsak” szó addig függött a levegőben, míg ismerősöm a zsebébe nem nyúlt, és elő nem húzott egy tízezrest, mire egyik derék rendőrünk a földre dobta és látványosan megtiporta a szondát. Azóta nem a rendőrök lettek szigorúbbak, hanem a belső ellenőrzés, tízezer forint valószínűleg szóba sem jöhet.
A honatyák azonban se nem szívtak, se nem fújtak, inkább elővették mentelmi kártyájukat, ezzel mintegy megerősítve azt a gyanút, hogy elfogyasztottak némi itókát. Ez nem szép dolog, bár az az érzésem: pech is szükséges ahhoz, hogy valaki ezen lebukjon. Az ittas vezetés ön- és közveszélyes, hogy úgy mondjam – egy bizonyos alkoholszinten túl –, bűncselekmény. Senki se igyon alkoholtartalmú italt vezetés előtt, de egy képviselő még annyit se igyon, mint egy egyszerű halandó, ha pedig mégis, akkor fújja meg a szondát, mint Lehel a kürtjét. És viselje a következményeket.
A TV2 az ezzel kapcsolatos kérdését így fogalmazta meg: le kell-e mondania annak a képviselőnek, aki nem hajlandó a rendőrök kérésére belefújni az alkoholszondába? A nézők elsöprő, majdnem 97 százaléka lefelé fordította a hüvelykujját: igenis, az ilyen képviselő vesszen. Kíváncsi volnék arra, ha elhangzana egy olyan kérdés, mi történjen azzal az egyszerű halandó autóssal, aki zöldet, kéket vagy feketét fúj, hány százalék egyszerű halandó felelné azt, hogy haladéktalanul meg kell fosztani egzisztenciájától.
A fenti 97 százalék arra utal szerintem, hogy nem az emberek morális szintje magas, hanem a politikusok iránti toleranciaszintjük alacsony.
Hogy jó-e, ha egy ország népe utálja a saját képviselőit, én nem tudom…