Multimacskák

Tegyünk egy próbát, nem lesz szellemileg megerőltető.
Mutatok két képet. Az egyiken a tizenkilenc éves álomarcú lány éppen kiszáll a fürdőkádból, olyan az alakja, hogy azt legfeljebb téli estéken lehet elmesélni a duruzsoló kályha mellett, amikor odakint hóvihar tombol. A másik képen szintén díjnyertes formájú élőlény látszik, mégpedig egy tarka kecske, kedvesen bámul a fényképezőgép lencséjébe.
Kérdésem: melyiket választanád, ha egy éjszakára haza lehetne vinni?
Örömmel hallom, hogy a lány mellett döntöttél.
Egyébként, ha abból indulunk ki, hogy a magyar állampolgárok többsége egészséges, nyilván mindenki a lányra fog szavazni, bár ha a kereskedelmi televíziók műsorpolitikája nem változik, lassan a kecskének is komoly esélyei lesznek. Egyelőre azonban még a régi iskola van érvényben.
Ez a tesztkérdés onnan jutott az eszembe, hogy az egyik magazinban egész oldalas színes hirdetést láttam: öt macska bámul megbabonázva egy bekeretezett képre, amely viszkasz márkájú macskaeledel-konzervet ábrázol. Az van odaírva, hogy műremek a macskának, de annyira az, hogy a kis dögök nem is tudnak közömbösen elmenni mellette. A hirdetésből megtudjuk, hogy az eledel most finomabb, mint valaha. Ez eddig rendben is van, csakhogy ott lóg a falon mellette egy másik kép, szintén konzervdobozt ábrázol, és a Magyar Sonka felirat szerénykedik rajta. Na, erre köss nyakkendőt!
A vak is látja, hogy a macskák le se tojják a magyar sonkát, ájultan csüngenek a viszkaszon.
Ide jutott a magyar sonka.
Az a feladata, hogy étvágyat csináljon a macskaeledelhez.
Az is oda van írva, hogy a macskák tudják, mi a különbség.
Úgy látszik, a macskák előttünk járnak egy lépéssel, bár pislákol bennem némi kétely arra nézve, hogy valóban tisztában vannak-e a különbséggel. Tudomásom szerint sonkával nem nagyon élnek, mert ha így lenne, a macskaeledeles konzervre rá se füttyentenének, bár olyat már hallottam, hogy egy magyar újgazdag rendszeresen nyers vesepecsenyével kedveskedett nyávogó kedvenceinek. Egyébként mi, akik egyelőre még nem járunk négy lábon, és remélhetőleg nem természetünk a dörgölőző hízelkedés, az elvtelen dorombolás, sőt a tulajdon fenekünket se szoktuk nyalogatni, sejtjük azért, mi a különbség a magyar sonka és a macskaeledel között. Nem vagyok rá felhatalmazva, hogy többek nevében beszéljek, mégis kijelentem, hogy a magyar lakosság túlnyomó többségének a közeljövőben nem áll szándékában macskaeledelt fogyasztani, még akkor se, ha finomabb, mint valaha. Egyék csak a multimacskák!
Mi pedig vásároljunk a boltban sonkát, frissen szeletelve vagy – ezt imádom leírni – védőgázas fóliában, szerencsésebb esetben pedig nyissunk be a kamrába, és kanyarítsunk egy darabot a rúdról lelógó füstölt combból. Aztán amíg falatozunk, el lehet azon gondolkodni, hogy az effajta sanda, cinikus és lejárató reklám micsoda kapukat nyit ki!
Nagylelkű vagyok, az alábbi reklámötleteket ingyen adom! Hogyaszongya: a papagáj jobban szereti a száraz magokat, mint a magyar libamájat vagy a sűrű körömpörköltet, mégpedig nokedlivel! A ló szívesebben eszik zabot vagy szénát, mint csabai kolbászt. Az ön kedvenc kutyája földig lógatja a nyelvét örömében, ha megkapja a lerágott levescsontot, de hülyén bámul, ha mondjuk panyolai szilvapálinkát kap, vagy ha elé tesznek egy tepsi frissen sült tökös-mákos rétest. Arról már nem is beszélve, hogy a szívünknek oly kedves mangalica sertés – amely mellesleg a multimacskák által megvetett sonkával írta be magát a gasztronómia aranykönyvébe – sokkal hálásabb egy vödör moslékért, mintha kap egy liter tokaji szamorodnit, mégpedig Miska-kancsóban, mellé pedig kis kosárban meleg tepertős pogácsát. De lépjünk tovább, mert most döbbenek rá, hogy ezt a reklámot jól lehetne használni választások idején, csak a megfelelő arcképet kell betenni a macskaeledel és a sonka helyére. Aztán az egyik kép alá oda lehet ültetni egy rakás doromboló gyászmagyart.
Végeredményben pedig azt mondom, ne törődjünk bele, hogy velünk bármit meg lehet csinálni! Emberek, álljatok bosszút!
Vegyetek magyar sonkát a magyar macskáitoknak!