Neki is így természetes: Szuper

A rajt előtt kedvezőtlennek ítéltük jégkorong-válogatottunk sorsolását a divízió I-es világbajnokságon. Két játéknap elteltével felül kell bírálnunk magunkat: ennél jobb nem is lehetne! Mindez annak köszönhető, hogy csapatunk a papírformát bírálta felül: egy-egy döntetlennel és győzelemmel jutott túl két legnehezebbnek ítélt találkozóján Norvégia, majd Japán ellen. Mostantól mintha már a menetelés vége is látszana: ma felhozó meccs Kínával, pénteken Nagy-Britanniát is illik megverni, s akkor szombaton Lengyelországgal szemben a feljutásért játszhat csapatunk.

Hétfő este olyan bravúrt hajtott végre a magyar válogatott, amilyet legutóbb 2002-ben. Akkor Norvégiát verte 3-1-re a világbajnokságon, ezúttal Japánt 3-0-ra. A két ellenfélben közös, hogy mindkettő az azt megelőző esztendőben szállt alá az A csoportból, s az azonnali visszakerülés reményében érkezett Magyarországra. Ezt a tervet akkor is, most is meghiúsította a magyar csapat. A végkifejlet is hasonló lehet, de reméljük, nem ugyanaz – immár a mi szemszögünkből. Három éve a feljutásért játszhattuk utolsó mérkőzésünket, s az idén is így lehet, ha ma Kína, pénteken pedig Nagy-Britannia ellen – szemben az első két meccsel – betartjuk a papírformát.
További hasonlóság, hogy az újabb bravúros győzelemben Szuper Leventének óriási szerepe volt. Vasárnapi teljesítményét (47 lövés, 45 védés) megfejelve a japánok mind a 33 lövését hárította. A két összecsapás alapján a védési statisztikája egészen bámulatos: 97,5 százalék – 90 fölött egy kapus már nem szégyenkezhet.
A siker közös, hangoztatja mindenki, mégis muszáj észrevenni, hogy a magyar csapatot a sokszor emlegetett klasszisok viszik előre. Norvégia ellen az első gólt az az Erdősi szerezte, aki ugyan az elmúlt egy-két évben tehetségéhez mérten adós az igazán jó teljesítménnyel, de lám, kiélezett helyzetben képes megvillanni; a második találatot Ocskay kotorta a hálóba, csakúgy, mint Japán ellen a harmadikat (feladó: Palkovics Krisztián). Előtte pedig Ladányi brillírozott: előbb gólt készített elő Szélignek, majd Peterdi tökéletes passzából szerzett bombagólt. A sor végén pedig, ahogy az elején is, Szuper Levente áll.
– A klasszisoknak az a dolguk, hogy hozzáadják a csapat játékához a jó eredményhez szükséges pluszt, de attól az egész csapaté a diadal – felelte magától értetődő természetességgel a húzóemberek szerepét firtató kérdésemre a kapus.
– Föl tud-e kulcsfontosságú mozzanatot, pillanatot idézni, ami meghatározta nagyszerű teljesítményét?
– Amikor az utolsó harmadban az óra 20.00-t mutatott. Csak akkor dőlt el, hogy kapott gól nélkül megúszom a meccset.
– S hogyan kezdődött? Mikor tudta meg, hogy Pat Cortina önnek szavaz bizalmat?
– A norvégok ellen a megelőző napon közölte velem, hogy én védek. Hétfőn reggel pedig megkérdezte, hogy vállalom-e, mert ha igen, akkor megint én kezdek.
– És a folytatás?
– A kapitányon múlik.
– Ön vállalná?
– Természetesen. Pihenőnapunk van, csütörtökön újra az lesz, egyébként pedig hozzá vagyok szokva a sorozatterheléshez.
– Gondolt-e már arra, hogy szombaton Lengyelország ellen a feljutás lehet a tét?
– Tudom, hogy közhely, de tényleg mindig csak egy meccsre szabad előretekinteni. Egyelőre Kína ellen készülünk.
– Érhet-e bennünket olyan meglepetés, mint 2002-ben, amikor az első harmadot csak az ön remeklésének köszönhetően úsztuk meg kapott gól nélkül?
– Semmit nem lehet kizárni, de nem szeretném, ha így lenne. A vége egyébként akkor is biztos győzelem lett.
Most még nem úgy tűnik, de a Kína elleni sikert is meg kell becsülni. Néhány év, s az ázsiaiak jégkorongban is elindulnak a világ élvonala felé. Egyre-másra építik a jégcsarnokokat, közös bajnokságot szerveznek a japánokkal, utánpótlásban pedig nincs hiányuk.
Kínát addig kell megverni, ameddig kitart a helyzeti előny.

Hol vannak a nézők? A vb-ről egyelőre csak felsőfokban lehet beszélni, fanyalgásra mégis van ok. Érthetetlen, hogy a magyar válogatott mérkőzéseire sem kíváncsiak kétezernél többen a helyszínen. Összehasonlításképpen: Székesfehérváron a Hollandia elleni előkészületi meccsen többen voltak, mint Debrecenben. Hol maradnak a nézők? – mindenki ezt firtatja. Annál inkább is, mert egy éve az ifi vb-n rendre telt ház előtt játszott válogatottunk. Igaz, akkor szinte ingyenes volt a bejutás, a mostani 2800-tól 5000 forintig terjedő jegyárral szemben. De ez csak az egyik ok. A helybéliek szerint a másik a késői kezdés. Este nyolckor gyerekekkel már kevesen indulnak neki. Pénteken és szombaton az iskola már nem lehet kifogás; reméljük, Ladányiék formája is kitart, s akkor végre csapat és közönsége egymásra találhat. A rendezők mindenesetre már léptek: azok az iskolák, amelyek legalább tíz diákot kivisznek szerdán este a magyar–kínai derbire, kísérőkkel együtt 1000 forintért juthatnak a belépőkhöz.