Óvott és óvatlan pillanat

Marjay Zsolt éles szemű és vájt fülű játékvezető. Mindent szeret meglátni, meghallani. Egyesek szerint azt is, amit talán nem kellene. Olykor az az ember benyomása, szívesen büntet. Rosszakarói azt terjesztik, azért, mert játékosként nem futotta ki magát, így most élvezi, hogy a nála tehetségesebbeket legalább a partról legyőzheti. Ez persze csak afféle uszodai pletyka, akár igaz, akár nem, különösebb jelentősége általában nincs.
Vasárnap délután a Komjádi uszodában azonban volt. A Vasas– Eger férfi vízilabda bajnoki elődöntő ötödik mérkőzését ugyanis a végleg, cserével kiállított vendégpólós, Nyéki Balázs a parton, a piros lappal fenyített hevesi vezetőedző, Gerendás György a tribünön, maga Marjay pedig a vízben végezte. A meccs utáni pillanatokban tudniillik belökték a medencébe.
A 9-7-es vereség és az összesítésben 8-6-os pontarányú kiesés után az egriek gyorsan megtalálták a bűnbakot, és a következőket rótták fel a játékvezetőknek, de sokkal inkább Marjaynak, mint Kiszellynek: 1. túl szigorúan zárták ki Nyékit, pedig ő nem tett egyebet, mint gólja után közelről és harsányan „kárörvendett” a Vasas kapusán, a korábban sokkal többet cukkolódó Nagy Viktoron; 2. mivel holt időben történt a kirekesztés, az Egernek a következő akciónál nem emberhátrányban, hanem egyenlő létszám mellett kellett volna védekeznie; 3. Gerendás sem érdemelt piros lapot, hiszen dühkitörése az időkérésnél hallgatózó vasasos Varga Dánielnek szólt, nem a bíróknak.
Az első észrevételt jogosnak tartjuk, a harmadik pontban azonban kötelező Gerendás felelősségét firtatni, hiszen éppen kétmeccses eltiltás után tért vissza, tudnia kellett, mit kockáztat – akár Marjayt is bekalkulálhatta volna rizikófaktorként. Nem véletlen, hogy a túloldalról ő rendelkezett, nem Kiszelly a közelből –, ráadásul az is nyilvánvaló volt, hogy ennek a balhénak nincs hozadéka.
A három „vádpontból” természetesen csak a második óvási ok, amennyiben játékvezetői műhiba történt. Az Eger élt is e lehetőséggel, benyújtotta a hivatalos dokumentumot, ám a beadványt a versenybíróság első fokon elutasította, mondván, a játékvezetők megfelelő szabálypontot alkalmaztak. Gerendás György fegyelmi elé néz, a klub 100 ezer forintot köteles befizetni, a Vasast pedig rendezési hiányosságokért marasztalták el. Szentgyörgyi Ferenc, a bizottság elnöke mindezt hivatalos hangon ismertette, amikor azonban felidéztük neki, hogy hajdan, gyakorló játékvezetőként egyszer ő is ruhástól merült, sóhajtott egyet – „De jó a memóriája!” –, majd megerősítette, hogy a Hajós Alfréd uszodában az egyik Vasas-pólós testvére fürösztötte meg, ráadásul tévedésből, mert éppen a piros-kékek javára ítélt.
A vasárnapi egri „elkövető” ellenben biztosra ment, és ami még pikánsabbá teszi az ügyet: az illető Halmos R. Péter klubelnök édesapja volt. A sportvezető, aki a történet minden szegmensében érintett – még jobban is, mint szeretné –, érdeklődésünkre a következőket mondta:
– Ami az óvást illeti, a szabály nem egyértelműen rendelkezik arról, hogy hatan vagy heten kellett volna folytatnunk a játékot, de a versenybíróság lakonikusan, egy mondatban úgy ítélte meg, hogy a játékvezetők jól döntöttek. Mi viszont máris beadtuk a fellebbezést, és ha újrajátszást rendelnek el, Gerendás fegyelmi ügye is semmis. De a fegyelmi eljárás is felmentheti, hiszen meggyőződésünk szerint ártatlan. Édesapám pedig köztiszteletben álló személy, soha semmi hasonlót nem tett, most viszont sajnos elszakadt nála a cérna.
Hiába, akadnak óvott és óvatlan pillanatok.