Száz apró lépés

Ha Gyurcsány első apró lépése a pénzügyminiszter-váltás volt hétfőn, hogy az áprilisi brutális költségvetési hiány okait már ne Draskovics Tibor magyarázhassa meg a „lendületben lévő gazdaság” kellős közepette, akkor már csak kilencvenkilenc lépést kell elviselnünk.
Katona Tamás politikai államtitkár pártkatonához méltóan tette is a dolgát. Azt mondta: a rendkívüli kiadásoktól eltekintve minden megy a maga útján, hiszen voltaképpen az éves hiányterv egyharmada teljesült. Hurrá! Teljesítettük a büdzsé hiányáról megalkotott harmadéves tervet! Sőt, túlteljesítettük! És hogy mit tekintenek az Úr 2005. esztendeje rendkívüli kiadásainak a Pénzügyminisztériumban? Például a 140 milliárd forintot taksáló
13. havi bért és nyugdíjat. A 13. havi bért mellesleg egy füst alatt átkeresztelték nulladik havi bérnek, majd megalkották rá a Bermuda-háromszög-szabályt, hátha eltüntethető a 2004. évi fizetési kötelezettségük. Rendkívüli kiadásként tartják még számon a trükkös kormányzati pénzügyesek a 2004-re járó agrártámogatások ez év áprilisi kifizetését is, ami 46 milliárd forintot tett ki. Azután a rendkívüli decemberi kormányzati intézkedés következménye a törvénysértő módon visszatartott, majd kamatostól visszafizetett általános forgalmi adó, amely 200 milliárd forint rendkívüli kiadást eredményezett.
Úgy tűnik, a kormány – a Medgyessyt kiakolbólító politikai puccs után – gazdaságilag is becsődölt az elmúlt év végére, emiatt fanyalodtak rá jogtalanul az önként és dalolva adózók pénzére, az állam hitelezői szerepébe kényszerítve, csőd közelbe kergetve a forráshiányos kis cégeket. Az év első négy havában csúcsot döntöttek a deficit versenyszámban. Összesen 729 milliárd forint hiányt halmoztak fel. Ez az egész évre „tervezett” hiány 71,3 százaléka. Nem semmi. Ennyi pénzből nagyon sokaknak jutna a Keller-féle speciális lélegeztetőgépből.
Amíg én pikírt megjegyzéseken töröm a fejem, mások hosszú- lépésbe fojtják bánatukat. Van, persze, aki aszú felett kesereg, meg olyan is, akinek csak a Zwack-féle aszútörköly jut. (De az korlátlanul, Tokaj-Hegyalja egész termését meghazudtoló mennyiségben.) A tiszta fejű szocialisták eközben – Mao Ce-tung sok-sok apró lépését idézve – már megint hosszú menetelést ígérnek. Akik nem lépnek velük egyszerre, azok Hiller pártelnök úr szerint a „válságkufárok”, „akik sokan vannak, de soha nincsenek elegen; akiknek minden szőlő savanyú, ami nem az övék”. A baj csak az, hogy a megtermelt szőlő – a költségvetés tetemes hiánya – tényleg savanyú, és sajnálatos módon közös.
A felelősségen – néhány potenciális államfőjelölt politikai amortizálása után – osztozkodhatnak a szocialisták a szabad demokratákkal, Medgyessyvel és Gyurcsánnyal az élen. Megkísérelhetik áthárítani a felelősséget az egy-két éves szavatosságú pénzügyminiszterekre, a legfrissebb botrányos deficitadatért mutogathatnak a bivalybőr táskás Draskovicsra is. Ha véletlenül nem jutna eszükbe bűnbaknak a jegybank elnöke.
Úgy tűnik, Járait a közeljövőben nem éri támadás az erős forint miatt. Ilyen hatalmas költségvetési hiánnyal küzdő állam valutája magától is csökkenni szokott, különösen akkor, ha a befektetők is menekülnek a kockázatos piacról. Öröm az ürömben: az ilyen folyamatok következménye az infláció növekedése. A forint inflálása is egy apró lépésnek számít, hiszen a forint romlása nagyon jó a büdzsének – bevételt jelent. Ha pedig romlik a pénz, fogyaszt a magyar, hogy mentse a menthetőt. Ilyenkor is fizet az államnak, mint a katonatiszt – áfában.
Hiller pártelnök szavaival: válságkufárkodik.