Szörnyű sors, közönyös környezet

Áprilisi számában kezdte el közölni a Szombathelyen megjelenő Életünk című folyóirat Fehér Béla Egyenes Kecske című regényét. A mű furcsa címe az indián romantikára utal, a nevet a főhős, bizonyos Pogácsás Jani viseli.
Indián világot és romantikát persze hiába is keresne a regényben a nyájas olvasó. Ilyesmiről szó sincs Fehér Béla művében.
Hősei, pontosabban antihősei mai tengő-lengők, akik a társadalom peremén élik egyszerre szánalmas és tarkabarka életüket. A regényt kezdő helyszín egy lerobbant autóbusz, benne „lottyadt gumimatrac” és számolatlan sörösüveg. Egyenes Kecske így tűnődik: „Nem lakok sehol, babszeg, ez az igazság. Megállok valahol, és azt mondom, itt lakok. Vagy azt mondom, nem lakok itt, mert ez egy laci hely. Ezt a takony buszt is gyűlölöm már, az előbb raktam meg a peronon a szaunakályhát, és ha átmelegedtem, felrántom a hétmérföldes mokaszint, és elvágtatok a hegyek felé, mint a szél…”
Ahonnan Pogácsás, azaz Egyenes Kecske jött, az a világ sem sokkal különb, ha különb, ennél. Kisz-lakótelep, „förmedék reprodukciók” a falakon. Itt is tengő-lengő, mániákus alakok, ügyeskedők és fontoskodók, a vélt és remélt anyagi gyarapodás nyomorult megszállottjai, püffedt arcú és pöffeszkedő gnómok. Körülöttük a nyolcvanas– kilencvenes évek szennye és megannyi torz álmú akarnoka.
Fehér Béla regényét, ahogy a bevezető szavakat író Zsávolya Zoltán, az Életünk szerkesztője utal rá, titkos szálak fűzik Fejes Endre 1962-ben napvilágot látott sikerregényéhez, a Rozsdatemetőhöz. Mindkét mű szatíra. Fejesé „az emblematikusan talajtalan kisemberé”, Fehér Béláé viszont e – ma már kevéssé eleven – regény „hazug befogadástörténetének frenetikus felülírása, nem meg-, de lesemmisítése”.
Hová is vezethetne e fura „főhős”, Egyenes Kecske útja, mint „a semmibe, de legalábbis az animális lét mocsarába: a záróképben kenguruként ugrál tova”. Addig viszont sok minden történik még a regényben, amely az ezred végi szennyvilág és a hagymázos látomások között billegteti balgatag hőseit, akik szörnyű sorsukat ugyan maguk választották, ám a környezetük mindent megtett azért, hogy ne dönthessenek másképp.