Vigasz

Az alábbi sorok kifejezetten azért íródtak, hogy ön jobb kedvre derüljön, és néhány percig az édesanyja ölében érezze magát. Kérem, helyezze magát kényelembe, vagy ha éppen tömegközlekedési járművön utazik, próbálja meg kizárni a külvilág zajait, vagy függessze tekintetét egy csinos nő tetszés szerinti testrészére, és zsibbadjon el, aztán lásson olvasásnak. Könyörgöm, ne siessen, élvezze ki fenékig!
Azzal szeretném kezdeni, hogy elsejétől nyolcvan százalékkal csökkentem a gáz árát. Nincs vita, ez eldöntött kérdés. Persze, jól tudom, még így is lesznek majd fanyalgó polgártársaink, akik felteszik a kérdést: ha ilyen rohadtul olcsó a gáz, vajon az áramért miért kell még mindig huszonhat forintot fizetni kilowattonként? Üzenem nekik, hogy sínen van az áramdíj látványos csökkentése, sőt eltörölni is hajlandó lettem volna, de tanácsadóim óvatosságra intettek, ugyanis attól félnek, ha a kisujjamat nyújtom, előbb-utóbb majd a karomat is be akarják kapni könyékig. Így volt ez tavaly az ingyenlakások kiosztásánál, ahol egyesek hiányolták a mosogatógépet és a jakuzzit. Végül az a döntés született, hogy az elektromos áramért átalányt fogunk számolni, mégpedig háztartásonként – annak nagyságától függetlenül – jelképes tíz forintot, de a harminc év alatti családfenntartóknak elsejétől egy árva buznyákba se fog kerülni, sőt, értékes tárgynyereményekkel kápráztatjuk el a fogyasztókat. Szó van arról, hogy a tíz legnagyobb áramfelhasználó államköltségen, családostól látogathat el valamelyik afrikai fejlődő országba.
Már látom is lelki szemeimmel az ördög elvörösödött fejű ügyvédjeit, azt sivítják, hogy ravasz látványpolitika az egész, mert hiába olcsó a gáz és az áram, és január elsejétől hiába töröltük el az összes adót, ha a toronymagas benzináraktól annyira legatyásodik a becsületesen dolgozó magyar, hogy a távfűtés kifizetésére és a mindennapi betevő falat megvásárlására már nem is marad pénze, így aztán télen majd úgy fagy meg a tulajdon lakásában az egész pereputtyával együtt, hogy előtte már éhen halt. Édes, jó testvéreim, igazán nem vagyok az az ember, aki elfeledkezik a gyökereiről, és holmi levegőben szállongó kocsányos tölgynek képzeli magát! Emlékszem bizony szegény dédnagymamára, aki az erdőből cipelte haza a rőzsét, mert se német brikettre, se magyar barnaszénre nem telt neki. Én egész népemet jóságos kis dédnagymamának tekintem, éppen ezért a következő ősztől az egész országban teljesen ingyenessé teszem a távfűtést, a lakások átlaghőmérsékletének megállapítására pedig ki fogjuk írni a népszavazást! Ez így demokratikus. Mert ki vagyok én, hogy eldöntsem, milyen meleg legyen az édes otthonban, ahol a jövő társadalmának gránitoszlopai, a kisdedek nevelkednek? Magyar ember sose fázzon – legyen ez a jelszavunk.
Ami pedig a benzint illeti: nyár elejétől szintén teljesen ingyenes lesz, noha ez a döntés arra kényszerít bennünket, hogy szabjunk új irányt a nemzeti érdekeket védő népgazdaságnak, ugyanis el kell kerülni, hogy a drága hazánkkal szomszédos országok ügyeskedő és alattomos autótulajdonosai hozzánk járogassanak benzint kuncsorogni. Nem vagyunk irigyek, de ami a miénk, azt nem adjuk. A honfoglalás óta ez tette naggyá nemzetünket! Ne keseredjetek el, van megoldás. Szakértőim egy csoportja már javában dolgozik az üzemanyag ingyenes házhoz szállításának kidolgozásán. Korlátozás nem lesz, mindenki annyit rendel, amennyit akar. De ez még semmi! Most kapaszkodjatok! A benzinkutakat eszünk ágába sincs bezárni, hanem bölcs döntéssel áfa-visszatérítő és reálbérigénylő állomásokká alakítjuk át őket, ugyanakkor az idős honpolgárok itt jelenthetik be, hogy a következő hónapban mennyi nyugdíjat szeretnének kapni, s milyen pénznemben. A hetven éven felüliek a csillagászati nyár első napjától euróban is kérhetik a havi járandóságukat.
Hát, kedves magyar testvéreim, egyelőre ennyi. Tudom, hogy nem sok, de kezdetnek azért megjárja. Rendületlenül haladunk a megkezdett úton. A fanyalgóknak azt üzenem, hogy mielőtt leszólnák a fenti szerény kezdeményezéseket, gondolják szépen végig, honnan is indultunk.
Akinek pedig továbbra is rossz kedve van, az olvassa el az egészet még egyszer. És próbálja elhinni.