A kátyú halála

Május végén már nem lesz kátyú a főváros főútvonalain, ígéri Vajda Pál, Budapest főpolgármester-helyettese. Optimizmusa valószínűleg onnét ered, hogy a Városháza közbeszerzési bizottságának minap kihirdetett eredménye szerint a győztes cég, ígérete szerint, az eddigi kátyújavítóknál – Fővárosi Közterület-fenntartó Rt. (FKF) – kétszer nagyobb gyorsasággal fog majd kátyút javítani. Terveik szerint naponta háromszáz-négyszáz úthibát tudnak orvosolni. Örvendetes még, hogy a most munkába álló csapat mintegy tíz százalékkal kevesebbet kér, mint elődje.
Járva a főváros főútjait, nem vagyok biztos abban, hogy ez a kétszeres sebesség elegendő lesz a május végi teljes sikerhez. Ahogy csak itt nálunk, Cinkotán, Mátyásföldön elnézem a főútvonalakat, olyan fényévnyire lehet egymástól a vállalt ígéret és a leendő valóság. A Szlovák út (főút) például egyetlen nagy kátyútenger, annyi itt a tengelytörés, defekt, futóműzűr, az ezekből keletkezett baleset, kilométeres forgalmi dugó, hogy azt leírni, megszámolni képtelenség. A kerületnek ez a része biztosan nem Demszkyre adja majd a voksát jövő ősszel… Nem az elmúlt tél fagyos napjait kell hibáztatni a helyzet miatt – hosszú esztendők trehánysága, patópálkodása az igazi magyarázat.
De ne menjünk bele ilyen mélyen! Lényeg, hogy hamarosan kezdődik a várva várt kátyútlanítás, a vele járó hatalmas útlezárásokkal, dugókkal, végtelenségig lelassult közlekedéssel, leizzadt, elkeseredett, dühösen dudáló autósokkal. Hogyan is szólt az a néhány évvel ezelőtti bárgyú Demszky-szlogen? „Lendületben a főváros.” A lendület most fokozódik, hadd lobogjon a hajunk…