Alulnézet

Három éve egyre többet fordít a főváros az aluljárók és a felszíni zöld területek megújítására – legalábbis Lakos Imre (SZDSZ) és Danielisz Béla (MSZP), a Fővárosi Közgyűlés két bizottsági vezére szerint. Rögtönzött sajtótájékoztatójukat a belvárosi Kálvin tér metrólejárójánál tartotta minap a két államférfi. Ez így, első hallásra – ismerve a budapesti aluljárók színvonalát – nem tűnik igazán jó helyszínválasztásnak.
Mindegy, ennek a tájékoztatónak a Kálvin téri aluljáró adott otthont. Kicsit nagy volt ugyan a metróhuzat, ám maga a létesítmény ragyogott, mint egy svájci patika, megelőzően ugyanis a lépcsőket, csempéket tükörfényesre pucolták Ajax tisztítószerrel, a kiszidolozott korlátok, fémszerkezetek csak úgy ragyogtak… Már csak az itt kucorgó őshonos hajléktalanokat kellett eltávolítani, de ez sem okozott gondot, a kivezényelt kommandó kigyúrt dolgozói úgy hajították ki a legyengült boldogtalanokat, ahogyan Bud Spencer szokta az ellene vétkezőket az ivóból.
És máris készen volt minden, kezdődhetett a főguruk spontán látogatása az aluljáróban. Nem sokkal ezután hangzott el a bevezetőben említett mondat, amely szerint a fővárosban egyre színvonalasabbak az aluljárók és tartozékaik. Elvoltak magukkal a metropolis elöljárói, az sem nagyon zavarta őket, hogy az arra járó, meg-megálló hallgatóság cifrábbnál cifrább dolgokat szólt be nekik, a kizavart hajléktalanok pedig ellentámadásba lendültek, visszafoglalandó a már megszokott két négyzetmétert az aluljáró valamelyik zugában. Tapsra nem emlékszem.