Az első félrelépés

Megható, amint a média megpróbálja a milliárdosokat emberközelbe hozni. Dúsgazdagokkal kelünk és fekszünk. A rendszerváltáskor csupa báró, gróf és herceg rendezte a jótékonysági bálokat, róluk azonban hamar kiderült, hogy a címükön meg egy-két gyertyatartón kívül nemigen maradt semmijük, a népet meg nem érdeklik a poros papirosok meg a hajdani birtokok. Amióta az ország kinevezett miniszterelnöke nyakig ül a pénzben, és olyan gazdag, amit Békásmegyerről már elképzelni sem lehet, azóta a milliomosok és milliárdosok nem kutyabőrrel, hanem akarattal rendelkeznek. Olyan emberek, akik nagyon akartak, és mint tudjuk, az erő akarat, amely „előbb vagy utóbb diadalt arat”. Az akaráshoz persze kellettek olyan varázsszavak, mint: esély meg verseny. A többi szinte semmiség. A miniszterelnök is erre biztatja az alattvalóit: verseny és akarat. Az utóbbival a rák leküzdhető, az előbbiből meg lehet gazdagodni. Most, hogy jön a száz kis lépés, purista miniszterelnökünk egymaga kitűzi a célokat, mitől lesz boldog és gazdag a magyar polgár? Például, ha vége a mutyizásnak, a hazudozásnak, a trükközésnek, az összekacsintásnak, normaszegésnek, a simlizésnek, és szűnjön meg az, hogy aki jó helyzetben van, az a közös javakból is többet vesz el.
Persze nem lenne Gyurcsány, ha nem üzenne, hogy Orbán Viktor egy populista ígérgető, és aki neki bedől, az nem fog ám jól aludni. Eddig rendben is volnánk. Ha nem kínoznának folyton olyan kérdések, hogy hát a korábban született milliók és milliárdok? Azok mely vegytisztaságból állottak össze? Hány mutyi kellett hozzájuk, hány simlisen fillérekre leócsított gyár, hány normaszegő rokon, barát, haver, akik ilyen-olyan kapcsolatok révén százmilliókkal segítettek? Hány furmányos trükköt kellett lízingelni ahhoz, hogy a vagyon előbb megszülessen, majd gyarapodjon, majd önjáróként csak hízzon és hízzon? Ilyen helyzetben a legmagasabb fizetés is csak aprópénz a zakózsebben. Hány összekacsintás, jogszabálykerülés, hazudozás és markáns baloldali kapcsolati tőke kellett ahhoz, hogy jachtok, villák, kaszinók és Rolls-Royce-ok kápráztassák el azt a nagyközönséget, akiknek a gazdagság élménye a Tesco százforintos dobozos söre? Szóval fátylat a múltra, a pénznek nincs szaga, innentől kezdve másoknak tilos, sőt erkölcstelen a fenti módszerekkel boldogulni.
Elvégre egyéves uniós tagok vagyunk Kováccsal, bulihíddal és érzékek utcájával. Most majd dübörög száz kicsi lépés. Az első egy hangzatos blöff és a gyomron vágás trükkös keveréke. Engedélyezik a gyesen lévő anyák legális munkavállalását, cserébe évről évre csökkentik a gyermekért járó támogatást, arra ösztönözve a nőket, menjenek vissza dolgozni. Pongrácz Tiborné demográfus gratulálhat a miniszterelnöknek. Az erre vonatkozó kutatások ugyanis azt jelzik, hogy az anyák tekintélyes csoportja otthon maradna, és főállású anyaként nevelné a gyerekeit. Mivel nem tudják, hogy a trendi a szingli. De van más meglepetésem is. Növekszik a munkanélküliség, a diplomások egyre nehezebben helyezkednek el, pont a gyesről viszszajött anyukákat várják tárt karokkal a vállalatok. Van másik? Van. Egy erősen fogyatkozó nemzet kormányfője ne arra ösztönözze a nőket, hogy rohanjanak vissza a gyesről dolgozni, hanem azon törje a fejét, hogy olyan közhangulatot teremtsen, ahol a gyerek értéke vetekszik egy jachtéval vagy egy fajkutyáéval. De, ha még mindig kellenek az ellenérvek, a gyesről visszatérő munkás édesanya melyik óvodába rakja le Pistikét? Abba, amit a múlt héten zártak be, vagy amit majd a jövő héten fognak bezárni?