Bush feladta a leckét

Azt mondja Gyurcsány Ferenc, hogy a Szovjetuniónak az európai és magyar történelemben játszott szerepét meg kell vitatni. Mintha nem ugyanő harsogta volna világgá nemrég Moszkvában a kommunisták egyik legelcsépeltebb kifejezését, amelyről a rendszerváltáskor azt hittük, honi államférfi szájából többé nem hangozhat el. Mint emlékszünk, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke kifejtette, hogy 1945-ben a Vörös Hadsereg felszabadította az országot, és kész. Az, hogy miért fogalmazott így – árnyalatok nélkül –, tulajdonképpen mellékes. Tökéletesen mindegy ugyanis, hogy elvtársi összekacsintásnak szánta-e mondandóját, vagy a nyugati irányú törleszkedését óhajtotta keletivel kiegyensúlyozni. A botrányos kijelentés elhangzott, punktum, s a kibontakozó társadalmi vitában időnként olyan érvek, vélemények hangzanak el, amelyek feltűnő hasonlóságot mutatnak példának okáért a néhai Gerő Ernő álláspontjával. A Népszabadság Bächer Ivánja szombaton például ezt merészelte leírni tizenöt évvel a rendszerváltozás után: „Május 9-e a győzelem napja akkor is, ha a mai magyar jobboldal hangosabbik és – félő – erősebbik része a győzelem napját a vereség napjának tudja, a veszteseket, a magyar áldozatokat pedig hősöknek, akik végsőkig harcoltak a bolsevizmus ellen. (…) Igen, Magyarországot a sztálini Szovjetunió Vörös Hadserege szabadította föl. De ennek az államnak és hadseregének voltak szövetségesei is: egyebek között az Egyesült Államok, Anglia, a szabadult Franciaország, az antifasiszta ellenállók milliói szerte Európában.”
Van egy rossz hírem Gyurcsány Ferencék számára. Európának a hatvan évvel ezelőtti győzelem utáni feloldhatatlan megosztottságáról és ebben a Szovjetunió, valamint saját országának szerepéről szólva George Bush a kelet-közép-európai nemzetek „szovjet megszállásáról” szólt Rigában. Az amerikai elnök tehát – akinek álláspontját a baloldali magyar kormány manapság a legenyhébb kritika nélkül magáévá teszi – történelmet ír. S amíg Bush Rigában a közép- és kelet-európaiak millióinak rabságáról beszélt, valamint arról, hogy a szovjet dominancia Közép- és Kelet-Európában a lehető legrosszabb dolog volt a történelem során, addig hozzánk csupán legfeljebb egy-két mondatot fújt el a nyugati szél. „A jaltai konferencia 1945-ben a müncheni konferencia és a Ribbentrop–Molotov-paktum igazságtalan hagyományát követte” – mondta ki a történelmi szavakat Bush, Magyarországon pedig zsigerileg fasisztáznak és antiszemitáznak, ha valaki felemlegeti, hogy a megszálló oroszok katonai és politikai segédletével építették ki a tömeggyilkos kommunista rendszert.
„Szabadságotok védelmében sohasem maradtok egyedül” – üzente az amerikai elnök a balti országoknak, és talán nekünk, magyaroknak is. Gyurcsány Ferencnek és az őt kiszolgáló baloldali publicistáknak George W. Bush alaposan feladta a leckét. Most látszik csak teljes valójában, mennyire végig nem beszéltek az 1945-ös és az azt követendő esztendők.
Végezetül felhívás egy gondolatkísérletre: vajon hogyan alakult volna a magyarok sorsa, ha az amerikaiak szabadítják fel sokat szenvedett hazánkat? Gyurcsány Ferenc és családjának elődei, eszme- és elvtársai a legjobb esetben is egy földalatti mozgalom vagy egy köznevetség tárgyát képező törpepárt tagja lehettek volna az elmúlt évtizedekben. Ezzel szemben itt ülnek a köz nyakán, és most a zsebeiben kotorásznak.