Evviva Almaviva!

Jean-Pierre Ponnelle francia rendező képes volt a hetvenes évek poros, művirágos, tátogatós világából 1981-re élvezhető operafilmet alkotni – pár év múlva épp alkotás közben lelte korai halálát a párizsi opera zenekari árkába zuhanva.
Mozart Figarójának szereposztására bátran mondható: parádés – pedig meglepetés bőven van benne. A darab motorja, Mirella Freni (Susanna), csodálatosképp nemcsak romantikus művekben remekel, hanem itt is csupa nevetés, kontrollált dinamika jellemzi.
Címszereplőjét a korábbi Rossini-filmből emelte át Ponnelle. Herman Prey jól maszkolva nem is annyira disszonáns arcú; az meg főleg tetszik, hogy nem is húszas-harmincas nyikhaj, inkább sok megaláztatást és bosszúdisznóságot megélt, végre a házasság révébe evező sevillai exborbély. Prey képes arra, hogy koloratúrbaritonból ha kell, sűrű mélységekkel is megpakolt szólamra váltson. Játéka dinamikus, cinikus: élvezetes tehát.
Akkoriban feltűnést keltett a grófné személye: nem egy német mozartiánusnő, hanem a maori Kiri Te Kanawa fordul elénk a második felvonás kezdő kavatinájában. Gyönyörű asszony, aki marslakó férje udvarában. Ő nem azonos a sevillai Rosinával, nem parvenü, nem cselez, nem vihog – szerelmet szeretne, és különleges, csak egy-egy kommával a frekvenciaközép alá vibráló hangjával, tanítani való ívek alatt formálja a figurát. Lelkében nemes, ellentétben drágalátos urával, aki csak címe szerint az.
Elértünk e kis jegyzet lényegéhez. 80 esztendős a filmbéli Almaviva gróf, Dietrich Fischer-Dieskau. Debütálása óta – pedig az nem ma volt, hanem ötvenhét éve, a magyar Fricsay Ferenc pálcája alatt! – mondhatnak a fanyalgók bármit, fintoroghatnak a nem éppen operai fényű, érc nélküli voce hallatán, alakítása most is mesteri. A Da Ponte-szöveg minden apró jelzője külön színnel festetik meg, s a szálfatermetű, Torrschluss-pánikos gróf szeme villanása a pallosjog és a színleg feladott ius primae noctis visszaállításával fenyeget.
Úgyhogy magam is csak két szervilis sikkantást merészelek: éljen a Mozart–Ponnelle-DVD, evviva Almaviva!
(Mozart: Figaro lakodalma, Deutsche Grammophone, DVD.)