Hadüzenet

Apró Piroska veje, a miniszterelnöki széket – a társadalmi normát alapul véve jogtalanul – bitorló Gyurcsány Ferenc hadat üzent a feketegazdaságnak, a szürkegazdaságnak meg a kékgazdaságnak. Pontosabban az agyonadóztatott „középosztály” képviselőinek, akik a kerti munkát pár ezer adómentes forintért cserébe rábízzák az utcabeli munkanélkülire, vagy a gyerek megőrzéséért fizetnek pár ezer, agyonadóztatott munkajövedelemből eredő forintot a szomszéd nyugdíjas néninek. Ahelyett, hogy például állami kedvezménnyel támogatott digitális fényképezőgépre költené a jövedelmét, elősegítve a masinákat a Sulinet-kampányban forgalmazó kiváltságosok bejutását Gyurcsány felső tízezrébe. Leróva ugyanakkor az államnak is, ami jár: az áfát.
A megbokrosodott miniszterelnök mandátumának hátralévő idejében, úgy tűnik, apró lépésekkel fogja vegzálni az embereket, és a jóléti rendszerváltás jegyében makulátlan, fehér jövedelemre fogja kényszeríteni a lakótelepeken vegetáló munkanélkülieket. Kifehéríti még a borravalót is, lehet, hogy a „szociáldemokraták” legújabb kormányprogramja az aluljárók koldusait sem kíméli, sőt a kékjövedelemből szeretetotthonokat támogató templomi persely tartalmát is megadóztatja. A jókedvű adakozót, a munkanélkülinek alkalmi kenyérkereseti lehetőséget teremtőt szereti az Úr, ám rühelli Gyurcsány miniszterelnök úr. A kormányfő állítólag két hónapig törte az agyát, hogyan törhetne borsot Kádár népének orra alá az igazságos közteherviselés lózungjával.
Az apró borsszemektől prüszköl a fél ország, a szocialisták potenciális szavazóbázisa is. Csak Gyurcsány úr tőkéstársai örülnek meg Gyuszi taxis. De a legjobban mégis Kulcsár bróker kuncsaftjai örülnek, Forró úrral az élen. Gyurcsány úr örömében kékítőt old az ég vízében, és már nem nyafog, mert a százmilliós osztalékot csak 20 százalékos forrásadó terheli, abból meg röhögve kifizetheti Klára asszony a házicseléd után a közteherjegyet.
A szocialista kapitalisták, a korábbi fasiszta kommunisták – József Attila emlékévében megengedhető a véleményszabadság eme tobzódása – nagyon boldogok lehetnek. A szocialista kapitalista ököl odacsap, ahova köll. Ebben a velejéig igazságtalan társadalmi rendszerben a zombik meg a posztkommunista milliárdosok legközelebb is Gyurcsány úrékra fognak szavazni. Mert ők nem fogják üldözni a luxemburgi, a ciprusi, a delaware-i adóparadicsomba bejegyzett off-shore cégek – a közteherviselésre fittyet hányó – hazai tulajdonosait, a Soros Alapítványt a megfelelő zsebekbe gurított adómentes forintokért, sem a Zwack Unicumot a vermutok jövedékiadó-hiányáért. Pedig ezek összességében
száz-, ha nem ezermilliárdokra rúgnak. Gyurcsány úr füle botját sem mozdítja az érthetetlenül drága csatornaberuházások miatt sem, pedig ha elmélyedne egy-két közbeszerzési tender elbírálásának rejtelmeiben, pár perc alatt találna egy-két milliárd forint ablakon kidobott közpénzt. Ráadásul az adminisztráció költségei eltörpülnek a feketén foglalkoztatott cselédek, a borravalót elfogadó pincérek leleplezésére fordítandó adóforintjaink mellett.
A kérdés csak az: a magát közgazdásznak valló Gyurcsány Ferenc cirkuszt akar-e játszani a nemzeti porondon, vagy felelős miniszterelnökként – egy vagány pápai gyerek bátorságával – a valódi közteherviselést akarja megvalósítani a jobb sorsra érdemes hazában? Mert bátorság nem ahhoz kell, hogy megadóztassuk a borravalót meg a dajka óradíját, hanem ahhoz kell a bátorság, hogy kikényszerítsük: a klubhoz vagy a páholyhoz tartozó milliárdosok áldozzák a legtöbbet az igazságos közteherviselés oltárán. A nemzeti vagyonunkból egészen eredeti módon tőkét felhalmozó mosonmagyaróvári kádkőgyárossal az élen.