Sopronhorpácson a főút oly közel visz el a falu középkori temploma mellett, hogy szinte azt hinnénk, csak tévedésből nem a templom főbejáratáig vezet. E közelség viszont azt is jelenti, hogy lehetetlen nem észrevenni és nem megállni itt, akár csak néhány percre. De aki ezt teszi, biztos, hogy azután hosszabban időzik és szemlélődik bent, mert ez a katolikus templom „a XIII. századi késő román kori építészet és építészeti dekoráció egyik legjelentősebb emléke – írja Marosi Ernő rövid ismertetőjében. – Szent Péter és Pál tiszteletére szentelték, rendi hovatartozása mindmáig tisztázatlan. A falu az Osl nemzetség birtoka volt, s a nemzetség tagjai 1230-ban a falu egy részét a csornai premontrei monostornak adományozták, innen az a tévhit, hogy a templom is a premontreiek számára épült. 1957–60 közötti helyreállítása során tisztázódott meglehetősen bonyolult építéstörténete. A ma álló román kori részek két korábbi, egymás után a XII. század végén, majd 1200 táján épített falusi templom helyén a XIII. század második negyedében készültek el, előbb egyhajós elrendezéssel, majd a déli oldalhoz csatolt mellékhajóval. Az eredetileg patkó alakú szentélyt a XIII. század második felében átépítették, de a templomot később is többször megújították, illetve átalakították.”
A nyugati oldalon találjuk a templom legértékesebb részét, a rendkívül gazdag művészi kiképzésű román főkapuzatot, a portálét. „Értékét emeli, hogy amíg például a lébényi templom négy-négy, az esztergomi várkápolna öt-öt, a jáki templom hat-hat, addig a sopronhorpácsi hét-hét oszlopos – olvasom a faluról szóló monográfiában. – Az oszlopok a bélleten belüli »lépcsőzetben« helyezkednek el. Az első ferdén lemetszett falsarkokat húsos akantuszlevelek, a továbbiakat pálcatagok díszítik. Az oszlopok díszítése igen változatos. Van köztük csavart oszlop kiemelkedő, »kötélszerű« dísszel és olyannal, amely felül ék alakba megy át vájatos levéldíszekkel, akantuszleveles díszítéssel, és olyan is, amelyet teljesen az akantusz borít.
Valamennyi oszlopon felül fedőlemezsor található díszes oszlopfőlevéldísszel, ezekre félkörívek támaszkodnak. Az ívek díszítése eredetileg azonos volt a nekik megfelelő oszlopokéval, most simák. A külső ívek az ellipszis felé hajlanak. A kapuzatot eredetileg szobrok keretezhették, akárcsak a jáki nyugati portálét.”
Az ajtó feletti ívmezőben egykor Krisztus és az őt körülvevő angyalok domborműve volt látható. A restaurátor az angyalokat már csak töredékesen tudta megjeleníteni. S középre, ahol a középkorban szoborba faragva állott, az angyalok közé bekarcolta Krisztus alakját.
origo.hu
Tovább fokozódik a forróság
