Hová tesszük aratáskor az új búzát?

Hova tesszük majd három hét múlva a gabonát? – tette fel tegnapi tájékoztatóján a költőinek is nevezhető kérdést Lengyel Zoltán, a Fidesz mezőgazdasági kabinetjének vezetője. A honatya szerint hiába ígérkezik az idén is jó termés, a raktárak még mindig a tavalyi áruval vannak tele. – Másfél éve figyelmeztetjük folyamatosan a kormányt: át kell gondolni a raktározási struktúrát, de sajnos a kabinet nem reagált felvetéseinkre. Most látható, hogy mindez hová vezetett – tette hozzá a képviselő.
Lengyel Zoltán rámutatott: az úgynevezett B típusú termelői raktárszerződések szerint május 31-ig ki kell tárolni az intervencióra felajánlott raktárakból a gabonát. Ez a felajánlott tárolóterek egy részénél megtörtént, más részénél azonban nem, ami azért baj, mert kitárolás előtt a gabonát fertőtleníteni kell, majd a tárolóhelyet is. Ez a folyamat három hetet vesz igénybe, ám ennyi idő van vissza az aratásig is. Ha nem kezdenek bele rögtön a kitárolásba, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatallal bérleti szerződésben lévő termelők nem tudják hová tenni az új termésű gabonát – figyelmeztetett a politikus.
Komoly aggodalmának adott hangot a hazai agrárgazdaság és a vidék jövőjét illetően legutóbbi közgyűlésén a Hangya szövetkezeti együttműködés nevű érdekvédelmi szervezet. A résztvevők hangsúlyozták: az ágazat versenyképességének fokozása nem jelentheti kizárólagosan azt, hogy a nagyméretű gazdaságokra figyel a hazai agrárpolitika, és számukra folyósítja a támogatásokat. A közgyűlésen szó esett arról is, hogy az ágazat fejlődése nem képzelhető el a kis- és középüzemek piaci pozícióinak javítása nélkül, amely a társulások, termelői szervezetek kormányzati megerősítésével valósítható meg. A szervezet ismételten felhívta arra a kormány figyelmét, hogy a nemzeti és uniós források felhasználásánál e szervezetek támogatása kiemelt feladat. Ezért a Hangya ragaszkodik ahhoz, hogy az agrártárca – a demonstrációs megállapodásban is vállalt kötelezettség alapján – hárítsa el mindazokat az akadályokat, amelyek gátat szabnak annak, hogy a valós termelői közösségek is hozzájussanak a támogatáshoz szükséges fejlesztési forrásokhoz. A 2007–2013-as vidékfejlesztési intézkedésekben is súlyának megfelelően kell kezelni ezeket a szempontokat.