Múltidéző női finálé

Fura gépezet az ember emlékezete; sokunknak úgy tűnik, lassan másfél évtizede mindig a Pécs és a Sopron vívja a női kosárlabda-bajnoki döntőt. Aztán kiderül, hogy az Euroleasing-Sopron tavaly és tavalyelőtt is elbukott az elődöntőben a Soproni Postás és a Szolnoki MÁV-Coop ellen… De mától helyreáll a világrend, a MiZo-Pécsi VSK nyolcszoros bajnokcsapata a soproniakat fogadja a Lauber Dezső csarnokban, a három nyerésig tartó finálé első találkozóján.
A 18 órakor kezdődő összecsapásra a házigazdák számára kedvezők az előjelek. „Ebben az idényben már négyszer megvertük Matovicékat, s egyszer sem kaptunk ki tőlük. Sőt, senkitől sem, az Euroligát leszámítva”, mondta Rátgéber László, a Pécs szakvezetője. „Nagy lehetőség előtt állunk, először nyerhetünk megszakítás nélkül harmadszor magyar bajnoki címet, ez a tét megfelelő motivációt jelent a gárdának. Mert bizony nem volt könnyű felrázni a társaságot a szamarai Euroliga-Final Four után.”
A pécsieknél mindenki egészséges, így a hosszú és erős rotáció (Iványi, Hlede, Fegyverneky, Dapo, Károlyi, Szakács, Semsei, Bujdosó, Béres, Branzova, Keller, Lisina, Vilipic) valamennyi tagja harcra kész, bár az öt külföldi közül egyet ki kell hagyni.
Török Zoltán, a Sopron klubigazgatója sem feltartott kézzel vezeti csatába övéit. „Persze a Pécs az esélyes, egész Európa tiszteli ellenfelünket hosszú évek óta mutatott színvonalas játékáért. Ennek ellenére egy döntőben sohasem lehet egy csapat célja a tisztes vereség, nekünk sem az. Örömteli fejlemény, hogy klasszis hátvédünk, Kovacevic felépült, és végre tudásához méltó teljesítményt nyújt, szomorú viszont, hogy irányítónkat, Borovickovát megoperálták, és Vajda Anna sem egészséges. Sajnos, a kezdő ötösön kívül (Honti, Kovacevic, Horváth Zsuzsa, Blahuskova, Matovic) csak Horváth Zsófiát és Seres Évát tudjuk bevetni, ez bizony nagyon kevés. Viszont örömmel fogadtuk a hírt, hogy a cseh Lucie Blahuskovát megválasztották a magyar bajnokság 2004–2005-ös idénye legjobb játékosának. Bár a döntő MVP-je is ő lenne! A vesztes csapatból ugyanis a legritkább esetben választanak különdíjast…”

tovább száguld a kecskemét. Már története első bajnoki elődöntőbe kerülésével is jókora bravúrt vitt véghez az Univer-Kecskemét férfi kosárlabdacsapata, de Meszlényi Róbert szövetségi kapitány tanítványai a jelek szerint nem érik be ennyivel. Tegnap ugyanis Pakson a három nyerésig tartó bajnoki elődöntő első összecsapásán 86-83-ra legyőzték az Atomerőmű együttesét, s ezzel elragadták ellenfelüktől a pályaelőnyt.
Igaz ugyan, hogy a Duna elválasztja egymástól a kiskunsági és a tolnai várost, ám a távolság légvonalban nem több ötven kilométernél, így népes kecskeméti szurkolósereg kísérte el kedvenceit az atomvárosba. Az első félidőben azonban nem sok örömük lehetett a látottakban, a hazaiak szédítő dobóteljesítménnyel mezőnybeli próbálkozásaik hatvan százalékát a gyűrűbe juttatták, s nagyszünetig 47-41-es vezetést szereztek. A fordulópont a harmadik tíz percben jött el, az NBA-színvonalon kosarazó amerikai Bradford, a lengyel Celej és az egykori válogatott irányító Boros Zoltán vezényletével 27-12-vel nyerte ezt a játékrészt az Univer, s amikor két perc 33 másodperccel a lefújás előtt 80-69-re vezetett, biztos győztesnek látszott. A rutinos paksiak azonban Mészáros, Monroe és Smith kosaraival 82-82-re egyenlített, ám a végén Boros büntetői a csak titkon remélt idegenbeli sikert jelentették a vendégeknek.
„Tudtuk, ha valamit akarunk keresni ebben a párharcban, akkor az első meccset kell ellopnunk vendégségben. A paksiakon volt nagyobb a lelki teher, bízunk a sikeres folytatásban” – nyilatkozta Boros, a mezőny 19 pontig jutó legjobbja, aki emellett hét gólpaszt és öt lepattanót is jegyzett.
A másik elődöntőben áramszünettel nehezítve a házigazda Debrecen 68-62-re verte az Albacompot. Női NB I, 3. helyért, 1. mérkőzés: Szeged–Diósgyőr 64-73.