A kiváló diplomataként és Jacques Chirac első számú bizalmasaként számon tartott De Villepinnek komoly feladat lesz a népszerűtlen francia kormányt újra sikeressé tenni, hiszen az égbe szökő munkanélküliség, valamint az Európai Unióval kapcsolatos problémák is ellene dolgoznak. Emellett nem segít neki az sem, hogy Chirac elnök és valószínűsíthető kihívója, a 2007-re államfői ambíciókat dédelgető Nicolas Sarkozy között egyre feszültebb a viszony. Az EU-alkotmány elutasításába belebukott kabinetben is érezhető volt a Népi Mozgalom Unió (UMP) elnökének hatása, ez pedig elemzők szerint most fokozódni fog.
Dominique de Villepin Marokkóban született 1953-ban, beszél angolul, spanyolul és olaszul. Élt Venezuelában, az Egyesült Államokban és Olaszországban is, így nagy tapasztalattal bír nemzetközi ügyekben. Minthogy 2002-ben Jacques Chirac külügyminiszternek jelölte, a külügyek irányításában otthonosan mozog (emlékezetes az Egyesült Államok Irak elleni háborújának következetes ellenzése), ám a francia belpolitika sem áll tőle távol. Őt tartják a 2002-es elnökválasztás fő stratégájának, mikor Jacques Chirac újabb hét évet kapott a választóktól, kiütve a nyeregből a szocialista Lionel Jospint, a döntő fordulóban pedig a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pent. Ugyanakkor De Villepin biztatta elnökét két évvel korábban a nemzetgyűlés feloszlatására, hogy az előre hozott választásokkal megerősítse a jobboldal hatalmát Franciaországban. Az ötlet azonban katasztrofális eredményt hozott számára, hiszen a szavazáson a baloldal került hatalomra, politikai „társbérletbe” taszítva a bal- és jobboldalt. További problémát okoz, hogy eddig soha nem viselt magas választott hivatalt, ám előnyére válik, hogy nagyon népszerű a lakosság körében.
Az új kormány teljes névsorát valószínűleg ma fogják nyilvánosságra hozni. Az AFP híradása szerint Nicolas Sarkozy az új kabinetben valószínűleg visszatér az egyszer már betöltött belügyminiszteri pozícióhoz, De Villepin helyére.
origo.hu
Egyre gyanúsabbak a körülmények az óvodából eltűnt gyermek ügyében – vajon ki lehet a felelős?
