Számzsonglőrök szorításában

A felekezeti oktatási intézményeknek jövőjük van, mert a szülők igénylik, és mert rengeteg elkötelezett ember áll mellettük – hangzott el Az egyházi iskolák nehéz évei című konferencián, amely behatóan foglalkozott azzal a vélekedéssel is, hogy az oktatási kormányzat a törvényi előírásoknak nem megfelelő számolási technikákat vet be megszorító intézkedései leplezésére.

Mivel „igény van az igényes iskolákra”, a közoktatási rendszerben ma 5:7 százalékos arányt képviselő történelmi egyházi intézményhálózat reálisan 15 százalékosra is növekedhet belátható időn belül – vélte Kálmán Attila, a református egyházzsinat oktatásügyi bizottságának elnöke a Polgári Magyarországért Alapítvány és a Fidesz egyházi egyeztetőtanácsának tegnapi, budapesti rendezvényén. Megállapította, az egyházi iskolák szeretetközpontúak, logikus gondolkodásra, jellemességre, ízlésre, kommunikációra nevelnek.
Nem sikerült szembefordítani az egyházi és az önkormányzati intézményeket az iskolafinanszírozási vita során – tekintett viszsza a közelmúlt költségvetési polémiáira Hofmann Rózsa, a Pázmány Péter Tudományegyetem pedagógiai intézetének vezetője. Azt már Németh Emma, a püspöki konferencia oktatási főtanácsadója részletezte, hogy miként történt a szaktárca „zsonglőrködése” a számokkal. Hangsúlyozta, a vatikáni szerződés alapján nemcsak a kötelező közoktatási feladatok állami támogatására jogosult az egyházi intézmény, hanem mindenre, amelyet az önkormányzati iskoláknak anyagilag biztosítanak.
A MSZP oktatási kabinetjének vezetője, Tatai-Tóth András rámutatott: amíg 2001 és 2004 között az önkormányzati iskoláknál 143 százalékos volt a finanszírozás növekedése, addig az egyházi fenntartásúak esetében 190 százalék. A keresztény oktatás képviselői azonban ezt nem tudták pozitívan értékelni, mondván: amaz évek alatt megugrott az egyházi iskolákban tanulók létszáma. Csak a katolikusoknak kétmilliárdos veszteséget okozott a kiegészítő támogatás megkurtítása és a bejáró normatíva elvétele.