Pokorni Zoltánnak a lap április 27-i számában megjelent „Vakrepülés előtt a felsőoktatási intézmények” és „A Fidesz fejlesztési javaslatai” című cikkeire szeretnék az alábbiakban reflektálni.
Az oktatási kormányzat felsőoktatásireform-elképzeléseinek ellenzéki kritikusai, úgy látszik, megfeledkeznek arról a körülményről, hogy 1949 előtt az egyetemeken a professzorokon kívül senki sem kapott még az egyszerű létfenntartáshoz elegendő fizetést sem, és ezért más munkát kellett vállalniuk.
Magyar Imre belgyógyászprofesszor memoárjában olvastam, hogy Kiss Ferenc, aki Lenhossék Mihály és Szentágotai János között a budapesti orvosegyetem anatómiai tanszékét vezette, profeszszori kinevezése előtt a szerény gyakorlatvezetési és vizsgadíjak kiegészítésére fogorvosi gyakorlatot folytatott. Társasági szóbeszédből hallottam, hogy Csűrös Zoltán, a Műegyetem szerveskémia-professzora adjunktus korában a Goldberger-gyár számára festékeket kísérletezett ki. Ez a helyzet 1949 után gyökeresen megváltozott, mégpedig annyira, hogy az ország immár nem képes a felsőoktatási dolgozók jelenlegi tömegét eltartani. Ezt a körülményt nemcsak a reformot kritizálók hagyják figyelmen kívül, hanem a minisztérium képviselői is, hiszen az ellenzékkel vívott vitapárbajukban nem érvelnek ezzel.
Pokorni Zoltán azt javasolta, hogy a pedagógusképzést ne állítsák át a bolognai típusú képzési rendszerre. Pedig ezt a reformot nem csupán egy európai kezdeményezésre kell végrehajtani, hanem az iskolai oktatás színvonalának az emelése teszi szükségessé.
Az általános iskolai tanításhoz szükséges és elegendő bachelor fokozat képzési anyagának döntő részét a tantárgyi anyag pedagógiai – pszichológiai és módszertani – szempontokkal átszőtt elsajátítása tegye ki! Ezt az elméleti pedagógiai előadások kiegészítik, de nem helyettesíthetik. A master fokozat megszerzéséhez az egyik vállalt tantárgy tudományos feldolgozása vezessen! A kétszakos tudományos tanárképzés illúziójával pedig le kell számolni. A pedagógusmunkára való komoly felkészülés ezt már időben sem teszi lehetővé. Minden középiskolai tanárnak van egy igazi szakja, és az iskolában mind a kollégák, mind a diákok tudják, hogy melyik az.
Az iskolai tanítási gyakorlatot a továbbhaladóknál is már az első fokozat tanulmányi ideje alatt kell elkezdeni. Ez lehetővé teszi a pályára alkalmatlanok bölcsész- vagy más tanulmányokra való átirányítását, továbbá azt, hogy az egyetemről már valamennyire gyakorlott pedagógusok kerüljenek ki.
Gergely Péter
nyugalmazott tanár, Budapest
origo.hu
„Félsz már?" – Kulja megfenyegette Takács Péter kolléganőjét
