A riporter fejére csörgősipka kerül

A színvonalas kultúra iránti közömbösség egyik oka, hogy a tévécsatornákon olyanok készítenek kulturális interjúkat, akik számára ez a témakör afféle melléktermék a politikai és egyéb közérdekűnek tekintett témák mellett. A kérdések megrekednek egy olyan felszínen, ahonnan nem lehet felkelteni az érdeklődést, nem lehet felvetni az igazi problémákat, sem pedig sajátos minőségeket felmutatni. Nincs meg hozzá sem a kellő információ, sem az érzékenység. Akadnak olyan riporterek, műsorvezetők is, akiket szerepzavaruk, jópofizási kényszerük akadályoz meg a minőségi munkában. Ilyen esetekben a riportalany lélekjelenlétén múlik, esik-e szó egyáltalán lényegi dolgokról egy-egy rendezvény, alkotás, kezdeményezés kapcsán. Orosz József az mtv Nap-kelte című műsorában végül is nem érdektelen hírrel vezeti fel az idei Művészetek völgye rendezvénysorozat kapcsán a Mártha Istvánnal készített interjút. Arról számol be, a szponzorok és a gyártócégek prüszkölnek amiatt, hogy – szerintem joggal – Mártháék nem engedik molinókkal, óriásreklámokkal telerakni a vidéki, falusi hangulatot idéző fesztiváli helyszíneket. Ami valóban kisebb szenzáció, és egyben jó kezdeményezés. Orosz ezután áttérne arra, hogy az első kapolcsi fesztiválon, ő még emlékszik, hogy alföldi papucsban… Mártha meg arra, hogy a Budapesti Énekes Iskola diákjaival lehet majd kirándulni a környéken, meg hogy idén is öt helyszínen… Orosz megint kezdi az alföldi papucsot, mi meg összenézünk a képernyő előtt, hogy ugyan hol volt az akkor már. Orosz rutinszerűen rákérdez, hogy ugye idén sincs még meg rá az állami pénz. És Mártha akkor – mintegy véletlenségből – mond végre valami fontosat. Azt mondja, 70 milliót kértek az államtól, ezzel szemben a fesztivál becsült állami haszna 130 millió forint fölött lesz áfából, utazásból, innen-onnan. Ehhez képest sohasem tudnak előre tervezni az állami pénzekkel.
Amit mond, áttörés a kultúra kommunikálása terén. Nem koldul, nem alanyi jogon követel, nem siránkozik, azt mondja, mindannyian összegszerűen jól járunk vele és a fesztiváljával. Nem általánosságban fogalmaz, megkerülhetetlen tényeket, számokat mond. Olyasmiket, amitől nem haszontalan díszítménynek tűnik a kultúra világa, hanem gazdaságilag is lényeges tényezőnek. Hoz egy példát is: nemrégiben egy jereváni fesztiválon egy csehországi kulturális rendezvény 2006-os programfüzetét látta kitéve, míg őket az állami slamposság folytonos bizonytalanságban tartja. Orosz a cseppet sem ideillő és amúgy is ütött-kopott jereváni rádiós viccel kísérletezget – ez jut eszébe hirtelen – ahelyett, hogy igyekezne alaposan kibontani a Mártha által mondottakat.
(MTV – Nap-kelte, június 27. – 5.50–9.00)