Adalbert-díj Frantisek Mikloskónak

Idén egy szlovák politikus kapja a németországi alapítvány által létrehozott Adalbert-díjat. Abban a nagyszerű és merész hitekkel kápráztató 1989-es esztendőben, amikor szerte Európában föléledtek a remények, és látványosan csúszott bele a történelem süllyesztőjébe a kommunista diktatúra, német szellemi emberek – épp a sorsfordító változásoktól is indíttatva – megteremtettek egy alapítványt, amelynek fő célja hidakat építeni Kelet és Nyugat között. Nem véletlenül választották jelképnek a cseh származású Szent Adalbertet, akinek ezer esztendővel azelőtt hatalmas szerepe volt az akkori Európa lengyel- és magyarországi meggyökereztetésében.
Azoknak az európai politikai és katolikus egyházi vezetőknek adott az elmúlt években díjat az alapítvány, akik a humanista és keresztyén értékek jegyében végezték munkájukat a szabadságért és a demokratikus átalakulásért. Többek között: Tadeusz Mazowiecki volt lengyel, Antall József volt magyar miniszterelnöknek (ő posztumusz díjat kapott), Helmuth Kohl volt német kancellárnak, Václav Havel volt cseh köztársasági elnöknek.
Frantisek Miklosko matematika szakon végzett a pozsonyi egyetemen. Fiatalkorától kezdve részt vett a különféle féllegális-földalatti szlovákiai katolikus ellenzéki mozgalmakban. 1983 után munkásként dolgozott, többször elbocsátották állásából. Ő volt az egyik szervezője 1988 márciusában a vallásszabadságot követelő pozsonyi, úgynevezett gyertyás tüntetésnek. A bársonyos forradalom idején a szlovákiai demokratikus mozgalom meghatározó alakja volt, 1990 és 1992 között pedig a Szlovák Nemzeti Tanács (parlament) elnöke, jelenleg a Kereszténydemokrata Párt országgyűlési képviselője. Az a szlovák politikus, aki a demokratikus értékek egyikének tartja a népek közötti megértést, akinek mindig fontos volt a szlovákok és a magyarok közötti híd, aki megértést mutatott a szlovákiai magyarság problémái iránt. Szimbolikus jelentősége van ezért annak, hogy holnap délelőtt a budapesti Országházban Mádl Ferenc kezéből veheti át majd a díjat.