Az IH jelenti

Okkultista művészkiközvetítő
Az Inferno Hírügynökség tudomására jutott, hogy van egy ügynök, akinek akkor is jól megy, ha a kliensei kihalnak. Sőt azóta megy csak neki igazán. Bill A. Shaft (67) látnoki képességekkel, okkultista erőkkel bír, így halott klienseivel is tartja a kapcsolatot. Azért, mert valaki meghalt, még nem kell otthagynia a szórakoztatóipart.
Shaft és az ő Anno Domini Művészeti Ügynöksége nagy jövőt jósol a halott sztároknak.
Egyre több halott sztár keres meg, mert látják, hogy milyen sokat tettem Elvisért, James Deanért, John Wayne-ért vagy a Grateful Dead (Hálás Holtak) és a Dead Kennedys (Holt Kennedyek) nevű zenekarokért. Nem hiszem, hogy a pénz motiválja őket.
A komputerizáció elterjedésével fölösleges lesz a valóság, több holtat fognak látni az emberek, mint valaha. Klienseimet nemcsak filmekbe, tévésorozatokba, de hirdetésekbe is be tudom nyomni. Vannak filmek, melyeket halott színészekkel szeretnének újraalkotni. Ronald Reagan, a nagy cowboyszínész és elnök Vincent van Goghot alakítja egy művészfilmben, Marylin Monroe-t egy Apáca című alternatív produkcióhoz közvetítettem ki.
Elvisszel nehéz néha. A Pizza Hut reklámfiguraként akarta őt alkalmazni. De nem a sovány, hanem a kövér Elvis kellett nekik. Hát ez nem ment könnyen, de ma már büszke rá.
Diana hercegnő is aláírt nekem, de nem akar belerohanni semmi bizonytalanba. Frank Sinatra is az enyém. Amit akar, megkapja. Mindig is ilyen volt. Most folynak a tárgyalások John Lennonnal, aki halála óta kicsit ellustult, csak az újságjának él.
Nem szeretem halottaknak hívni őket, inkább életkihívással küzdő sztároknak. A legtöbben azért csinálják, mert szeretik a szórakoztatóipart. Ezek a sztárok a rendezők álmai. Nem balhéznak a fölvételen, nincsenek teljesíthetetlen kívánságaik, mondta Shaft. Lesznek itt még posztumusz Oscar- és Grammy-díjak. Hogy klienseim mit kezdenek a pénzükkel, az nem az én dolgom, addig, amíg megkapom a magam tizenöt százalékát. Már konkurenciám is akadt, a Fel Támadunk Stúdió személyében.


A reinkarnáció létezik
Egy francia tudós, prof. Isidore Crétin a Toulouse-i Imbécile Egyetemről bebizonyította, hogy mindnyájan reinkarnációk vagyunk.
DNS-térképek és saját DNS-mintái alapján igazolta, hogy a DNS-fonalak azonosíthatóak. A professzor elmondta, hogy mi vezetett fölfedezéséhez:
Mindig is szerettem lányruhákban járni. Elmentem egy pszichiáterhez, aki regresszív hipnózist alkalmazott. Rájöttem, én voltam a Trójai Heléna, sőt Maria Antoinette is. És ezt a DNS-fonalak segítségével be is tudtam bizonyítani. Bizony! Azóta sokan küldenek nekem DNS-mintákat. Csak egy baj van. Nem szeretik elfogadni, hogy egy alacsony sorsú vagy gonosz ember formájában éltek valaha. Az egyik magyar szocikapiról bebizonyítottam, hogy Hitler volt az egyik létezési formája. Mit mondjak, nem örült neki, pláne a leválasztások küszöbén. Nekem, mint tudósnak, nem kötelességem, hogy nyomon kövessem: felfedezéseimet ki mire használja. Rossz kezekben bajt is okozhatnak. C’est la vie, et c’est la mort.
Havanna igent mond Ottawára
A múltkorjában Fidel Castro fölkeresett egy bikaviadalt. Odalépett a bikához, és azt súgta a fülébe:
Forradalom vagy a halál!
A bika holtan rogyott össze.
A találgatások ezután kezdtek szárnyra kapni. A kérdés nem a bika, a kérdés Castro. Meddig rágja meg a szakállát? Mert ha egyszer meghal, lehet, hogy Kuba Kanada tizenegyedik tartományává válhat.
Mind a két ország jól járna. Kuba lehetne a kanadaiak Hawaiija. Biztos források szerint a tárgyalások már titokban megkezdődtek. A kanadaiak haszna: saját országukban költenék el a kanadaidollár-milliárdokat, Amerika helyett. Állítólag Castro áll a tárgyalások hátterében. Biztosítani akarja, hogy halála után – ha másképp nem lehet – kanadai és ne orosz vagy amerikai típusú kapitalizmus legyen Kubában. Végül is kétnyelvű ország, ahol megfér egy harmadik is, a spanyol. Amellett a kubaiak is jöhetnek jégnézőbe, amikor a kanadaiak a kubai nyár örömeit élveznék.


Ugyebár dr. Livingstone-hoz van szerencsém?
Évforduló! Százötvennégy évvel ezelőtt a skót misszionárius és utazó idillikus agglegényélete egy pillanat alatt véget ért. Felesége ugyanis Stanley nyomán rátalált. Livingstone három évvel azelőtt azzal ment el hazulról, hogy leugrik egy italra és egy pipára. Felesége azóta se látta.
Eljutott hozzá viszont a Borrowed Time című lap jóvoltából a világtörténelem legelmeroggyantabb kérdése, melyet egy amerikai újságíró, bizonyos Stanley tett fel a nő férjének, amikor ráakadt egy bennszülött törzs orvosaként:
Ugyebár dr. Livingstone-hoz van szerencsém?
Úgy pár ezer kilométeres körben ketten voltak fehérek.
Livingstone felesége vérszemet kapott, és útra kelt Skóciából. Két évig nyomát se lelte, mert földrajzból nem tartozott az éltanulók közé. Azt hitte, Afrika India egyik tartománya. Hát ez nem jött be. De a nő nem adta föl. Átküzdötte magát dzsungelen, vízesésen, sok nyavalyán, és végül a Nagy-tavaknál rábukkant a férjére.
Hogy mit mondott neki, azt nem jegyezték föl az utókornak, de alig hisszük, hogy az „ugyebár dr. Livingstone-hoz van szerencsém?”-mel nyitott. A doktor megtagadta a visszatérést, ezért a nő civilizálta a törzset. Elfedte nemi szerveiket, bevezette a teázást és a partikat.
A doktor ezúttal is lelépett, de most több szerencséje volt. Az aszszony élete hátralévő részét férje hiábavaló keresésével töltötte. Két év múlva Stanleyt lelőtték New York-i lakásán. Dr. Livingstone kis- és nagykorú feleségeitől övezve 1873-ban adta vissza lelkét teremtőjének Chitambóban.


Noé honlapja
Szia, én Noé vagyok. Azt jelenti, nyugalom. Idegesít az ezredforduló, amely most lesz, Krisztus előtt 1000-ben. Most 1001-ben vagyunk, és én kilencéves vagyok. A hatodikba járok, a Baal Elemi Iskolába. A Nabukodnozor Gimibe fogok menni, mert jó a focicsapatuk és a matek szakkörük.
Van egy húgom is, aki mindig belekavar a dolgaimba. Egy kisvárosban élünk a sivatag közepén, két kút is van.
Apám állandóan kiszúr velem, mert nem akarok tevevezető lenni. Az nem érdekli, hogy allergiás vagyok minden állati szőrre. Apám, Lámech karavánvezető, már hétszáz éves is elmúlt, de erős, mint a kardpenge, melyet titokban készít. Tudsz már csalni, lopni, kérdezgeti. Vér ciki a fater. A városban aszondják, hogy mi Káintól származunk, de én nem hiszem.
Az iskolában főleg a famunkatanár pikkel rám. Egyes alát is kaptam már. Csak nőjek fel! Az életben nem veszek a kezembe fát! Nem bírom a nagy családokat, ha felnövök, agglegény szeretnék lenni. Meg adószedő. A tengert utálom, mert hányok tőle. A piásokat se csípem, minden szőlőtövet kivágnék. A kedvenc zenekarom a „Kinyilatkoztatók”, zsírkirály a banda, nagyon kúl. Utálom viszont az úszásórákat. Minek ez egy sivatag közepén? Félek a víztől. A halat ki nem állom, a szálkája miatt meg nem enném. A templomba járást se komázom túlságosan. Ha megnövök, kerülök minden oltárt meg ilyeneket.
Szia, ha akarsz írni, ne tétovázz!


A második francia forradalom
Évforduló! Pont 116 évvel ezelőtt kitört a második francia forradalom, úgyis mint az első önkritikája. Száz év múlt el az első óta, és még mindig nem volt elég nyilvános vécé, avagy a megkönnyebbülés helye. Néha kilométer hosszú sorok álltak. Előfordult, hogy valaki előre akart furakodni, de azt agyonverték. Erre rendőröket vezényeltek a nyilvános enyhelyekhez, de ezzel csak a gondot szaporították. A rendőrök is emberek, és bizony ők is szerették kikerülni a sort. A sorsukat nem tudták: őket is agyonverték.
Egy Eiffel nevű mérnök mentette meg a kormányt és a köztársaságot. Félretéve a toronyépítést, kidolgozta egy egyszerű fémszerkezetű, nyilvános vécé prototípusát. A toronyból maradt fémből háromszáz nyilvános kló épült egy hét alatt egész Párizsban.
Az emberek megkönnyebbültek. Hát még a kormány!
Csak Eiffel volt szorult helyzetben, mert róla akarták elnevezni a nyilvános vécéket. Végül megegyeztek a piszoár névben. Eiffelé lett a torony.


Elefánttemető egy angol faluban
Miután évtizedekig hiába kutatott Afrikában az elefánttemetők után, Dickhead ezredes a saját falujában lelte meg az egyiket. Az ezredes mindent elkövetett: elefántálruhában követte a csordákat, de azok nem adták ki a titkot. Hetvennyolc éves korában Dickhead belefáradt a követésbe és kutatásba, és hazautazott Walkaway nevű szülőfalujába keserűen.
Hanem aztán egy napon sétája során rossz helyen fordult be, és amit meglátott, arról még most is remegő hangon beszél az Inferno Hírügynökség tudósítójának: Odaértem a templom körüli temetőhöz, melyet eddig elkerültem. És mit látok? Az ősi sírköveken a következő neveket láttam: Dzsámbó, Babar, Dámbó és így tovább. Amit egész életemben kerestem, megtaláltam az én kis eldugott falumban, Walkawayben.
Dickhead tudományos dolgozatot írt felfedezéséről, és a királynőtől lovagi címet kapott.
Gratulálunk!


Miért pusztultak el régi civilizációk?
Asshole professzor (55), az ausztráliai Faintest Idea egyetem tudósa már tudja a választ. Egyszer járt Mexikóban, és vett egy híres maja kőnaptárt ábrázoló trikót. Otthon elővette, nézegette a ruhadarabot, és végzetes hibára jött rá.
Az IH tudósítójának a következőképpen mondta el felfedezését Asshole professzor:
A kalendárium jó volt évszázadokig, de a millenniummal nem tudott megbirkózni. Hiába sürgette papjait az uralkodó, már késő volt. A kőfaragók már nem tudták az új követ kifaragni. A maják egyszerűen kifutottak az időből. A maja civilizáció összeomlott, és eltűnt a föld színéről.
Ez az eset arra vezette Asshole professzort, hogy további ősi civilizációk naptárait vizsgálja. Ott van ugye Stonehenge Angliában. Bár nem olyan kifinomult, mint a maja kőnaptár. Egy újabb ásatás kimutatta, hogy itt is az évezred jelölése körül voltak gondok. A drudiák megpróbáltak bizonyos köveket arrébb mozdítani, de bizonyára túl későn. Elfogyott az idejük.
Egy amerikai múzeumban Asshole professzor olyan kődarabra bukkant, melyet ő az atlantiszi kultúrából valónak tart. Itt is az ezredfordulóval voltak bajok. Túl későn volt minden.
Most, hogy mi már öt éve átgázoltunk ezen a problémán, ne bízzuk el magunkat. A probléma él, és más időszámítások, más kultúrák állandó fenyegetéseket hordoznak. Figyeljünk a hun, a zsidó, kínai és a többi időszámításra. Egyik idő ellensége a másiknak. Time is honey. Ki idején kezdi, idején végzi. (Stb.)