Családbarát országot!

A munkahelyek családbaráttá alakításával, a kis- és a középvállalkozások helyzetének javításával szeretne a Fidesz alelnökeként foglalkozni Pelczné Gáll Ildikó. Az országos közvélemény előtt mostanáig ismeretlen politikust, aki a Szövetség miskolci önkormányzati képviselője, a nagyobbik ellenzéki párt várhatóan szombati kongresszusán választja meg a Fidesz alelnökévé.

Háromgyerekes anyaként kiszámolta már, hogy mennyit hoz a konyhára a családtámogatási rendszer Gyurcsány Ferenc által bejelentett módosítása?
– Persze, nagyságrendi számításokat csináltunk már otthon. Bennünket kedvezőtlenül érintenek az intézkedések. Sajnos velünk együtt sok család jár majd rosszabbul. Ez is azt bizonyítja, hogy a 100 lépés program, illetve annak részeként a családtámogatás átalakítása nem eléggé megfontoltan történik. Ha tudatos gazdaságpolitikát akar a kormány megvalósítani, akkor ezt bizony csak úgy lehet, apró vagy nagy lépésekkel megtenni, ha világos a végcél, amit el szeretnének érni. Az az érzésem, hogy az MSZP–SZDSZ-kormánynak ezt nem sikerült jól meghatározni. Nem sikerült meghatározni 2002-ben azt a gazdaságpolitikát, amivel Magyarországot sikerre lehet vinni. Ennélfogva az emberek kiábrándulnak, megkeserednek, nem látják biztosnak a jövőjüket. Érthető: nem tudom kiszámítani a holnapomat, ha folyton változó rendszerben élek, és ezeket a változásokat nem én generálom, hanem tőlem független erők. Ez ugyanígy igaz a vállalkozásokra.
– Ezzel az ön kedvenc terepére tévedtünk, hiszen Miskolcon egyetemi oktatóként az üzleti vállalkozásokkal foglalkozik. Mi sarkallta arra, hogy a biztosnak tűnő egyetemi katedra mellett egy új közegben, az országos nagypolitikában is kipróbálja magát?
– Amikor a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség 2003-ban megalakult, és néppárttá vált, elindult egy folyamat. Ennek részeként jött létre a női tagozat. Örömmel fogadtam ezt, mert fontosnak tartom, hogy végre a nők is elmondhatják a véleményüket. Előtte is elmondták ugyan, de ehhez addig nem rendeltek kellő formát. Ha megnézzük a Fidesz tagjainak összetételét, kiderül, hogy több a nő, mint a férfi. Ha megnézzük Magyarország lakosságát, azt látjuk, több a nő, mint a férfi, de ha az egyetemi hallgatókat vesszük górcső alá, ugyanez a helyzet. Úgy érzem, elérkezett az idő, hogy kellő súllyal, kellő szerepet vállalva tudják elmondani a véleményüket a nők. Azt pedig szerintem senki nem vonhatja kétségbe, hogy jóval hitelesebb, ha a nőket érintő problémákat egy nő fogalmazza meg, aki önmaga is átéli a mindennapokban ezeket.
– Tudatosan készült tehát az első vonalas politizálásra?
– Nem készülhettem tudatosan, hiszen 2003-ban nem tudtam, hogy a Szövetség bővíteni fogja az alelnökök számát, és hogy ott nőnek is szerep juthat. Azt gondolom egyébként erről a helyzetről, hogy önmagában az, hogy valaki nő, még nem jelenthet előnyt. Viszont feltétlenül el kell ismerni a nő munkáját, ha szakmailag is alkalmas arra a feladatra, amit elvállal, és nem sújthatják amiatt, hogy gyereke és családja is van. Egyébként is az a meggyőződésem, hogy a családokat most nem büntetni, hanem segíteni kellene. Most úgy alakult a helyzet, hogy a Szövetség az alelnöki kört bővíteni szerette volna, és a tagozat úgy ítélte meg, jó lenne oda egy női alelnök.
– A Fidesz női tagozatára gondol, amelyik formálisan jelölte önt az alelnöki tisztségbe. Nyilván igen körültekintő pártvezetői egyeztetések után.
– Nos, meggyőződésem, hogy egy ilyen megtisztelő felkérést nem szabad elutasítani. Ez a nők és mindannyiunk számára egy lehetőség, ugyanakkor azt is remélem, hogy a szakmai tevékenységemet a Fidesz javára, szolgálatába tudom állítani.
– Körvonalazódott-e már, hogy milyen munkamegosztásban dolgoznak ezután az alelnökök?
– Erről nem esett szó, hiszen még nem választották meg az alelnököket, ez csak a Szövetség hét végi kongresszusán történik meg.
– Azért a Fidesz nem a puccsok, a váratlan fordulatok pártja…
– Tételezzük fel, hogy sikerül alelnöki pozíciót kapnom. Ebben az esetben azt szeretném, hogy felhasználva az egyetemi oktatóként szerzett tapasztalataimat, a mikro-, közép- és kisvállalkozások helyzetével foglalkozhatnék. Emellett fontosnak tartanám, hogy most, amikor a Nemzeti fejlesztési terv kialakításának folyamatában vagyunk, de nem látjuk még igazán az irányokat, erre a kérdésre is nagyobb hangsúlyt fektessünk. Azt szeretném, ha úgy lenne szó az ország jövőjéről, hogy közben meg is kérdeznek minket. A miniszterelnök úr által ez ügyben összehívott korábbi négypárti egyeztetés egyfajta próbálkozás volt erre, de akkor végül mi szakértők nem mondhattuk el véleményünket, bár ígéretet kaptunk, hogy erre is sor kerül. Ezt azóta is nagyon várom. Talán alelnökként közelebb lehetek ahhoz, hogy ezt megtehessem. Mindemellett az egyik legfőbb feladatomnak szeretném, hogy a magyar munkahelyek családbaráttá alakításával foglalkozhassam. Most ez sajnos a legkevésbé sem mondható el a munka világáról itthon. Saját példámat is fel tudom hozni; amikor végzősként az első állásinterjúra mentem húsz évvel ezelőtt, elsőként azt kérdezték tőlem, hogy mikor akarok gyereket szülni. Ez így nincs rendjén. Ne állítsa senki válaszút elé a nőket: gyerek vagy karrier! Olyannak kell lenni a magyar gazdaságnak, amelyik támogatja a vállalkozásokat, ha az jól kiépített rendszerével nőket alkalmaz. Biztosítsanak számukra részmunkaidőt, legyen osztott munkarend, ha gyereket vállal egy nő. Nagyon sok környező országban ezt már megvalósították, nem lenne egyedi, ha ez Magyarországon is sikerülne.
– Önnek azért mégiscsak sikerült ez valahogy, három gyerek mellett egyetemi oktató, önkormányzati képviselő és rövidesen párt- alelnök.
– Nekem szerencsém van, hiszen egy olyan többgenerációs családban élek, amelyik lehetőséget adott arra, hogy a gyerekek mellett a saját karrieremnek is tudtam élni. Jó érzés, amikor az ember otthon családanyaként a maximumot tudja nyújtani, és ugyanígy van a munkahelyén is. Ennek a légkörét kell megteremteni az országban.