Demokráciaexport újratöltve

A Bush-kormányzat demokráciaexportjának eddigi módszerei ellentmondásos reakciókat váltottak ki világszerte. Több jel mutat arra, hogy Washington az afganisztáni, iraki, grúziai és ukrajnai beavatkozást követően a jövőben sem áll el megkezdett politikájától, ám új, immár nyilvános és a népszerűségi szempontokat jobban figyelembe vevő elemekkel is kiegészíti azt.

Bár a külföldi rendszerváltoztatásokat célul tűző politikát még csak három és fél éve, az Amerika elleni terrortámadásokat követően indította útjára a Fehér Ház, már eddig is sokféle megközelítést alkalmaztak.
A Washington Post most arról tudósít, hogy az utóbbi időben megszaporodtak a különböző diszszidensek és polgárjogi harcosok tiszteletére adott fogadások az amerikai fővárosban. Az elnök és legfontosabb munkatársai egyre többször találkoznak olyan országok üldözött személyiségeivel, amelyek jelenlegi berendezkedését nem tartja demokratikusnak Washington. A lap szerint George W. Bush külön fogadott egy észak-koreai menekültet, a jelenlegi venezuelai kormány egyik legfőbb ellenségét, orosz emberi jogi szervezetekkel találkozott, míg külügyminisztere fehérorosz ellenzékieket látott vendégül hivatalában.
Ha az iraki inváziós módszert nem ismétlik meg Iránban és Szíriában, úgy megfigyelők szerint pozitív elmozdulásról lehet beszélni, mindenesetre ez még mindig nem ad választ a kettős mérce alkalmazását firtató kritikákra. Pakisztáni, egyiptomi és szaúdi ellenzékiek támogatásáról ugyanis továbbra sincs szó. Hogy Washington az amerikai bázisnak otthont adó Üzbegisztán esetében a stratégiai vagy a demokratizációs szempontokat követi-e majd, arra a hónap végén derül fény, amikor kiderül, hogy magas szinten fogadják-e az Egyesült Államokba látogató Mohammed Szálih üzbég ellenzéki vezetőt. Az andidzsáni vérengzés vizsgálatára felszólító NATO-előterjesztés Oroszországgal közös meghiúsítása mindenesetre nem sok reménnyel kecsegtetheti a vendéget.
A napokban egyszerre két amerikai hatóság, a külügyminisztérium és a titkosszolgálatok egyik osztálya is megerősítette, hogy az Egyesült Államok folytatja a demokratikus változások előmozdításának segítését a világban, a civil társadalmakra és a nem kormányzati szervekre fókuszálva erőfeszítéseit. Megfigyelők ugyanakkor e módszereket lapinformációk alapján az azeri és a kazah elnök nevét említve kiegészítik azzal, hogy az Egyesült Államokban lévő számlák zárolásának fenyegetésével is nyomást gyakorolnak egyes országokra. Michael Kozak vezető külügyi tisztviselő Ukrajnát és Grúziát említve példaként aláhúzta, országa célja a békés és rendezett átmenet biztosítása.
A Financial Times közben kiszivárogtatta, hogy az amerikai titkosszolgálatok félévente frissítendő, 25 országból álló titkos listát állítottak össze azokról az országokról, ahol a „helyzet elbizonytalanodása esetén”, a stabilitást biztosítandó, szükség lehet Washington beavatkozására. Sokat sejtet, hogy e munkát a külügyminisztériumban Carlos Pascual volt kijevi nagykövet, az elnök mellett működő Nemzetbiztonsági Tanács Oroszországgal és az eurázsiai térséggel foglalkozó egykori igazgatója koordinálja majd. Mint elemzők megjegyzik, e terv Grúziával, Ukrajnával és Kirgizisztánnal lényegében már meg is kezdődött. A brit lap által ismertetett dokumentum megemlíti, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében Washington fokozza a nyomást Oroszországra, Kínára és Szaúd-Arábiára, nem esik ugyanakkor egyetlen szó sem az iraki börtönökről vagy Guantánamóról. Megfigyelők az elvek és a gyakorlat közötti ellentmondásra mutatnak rá a pakisztáni vagy a líbiai rezsim amerikai támogatása kapcsán is. E példákat felhozva élesen bírálta a jelentést az Amnesty International is, aláhúzva, hogy ezek után az Egyesült Államoknak nincs morális alapja a demokráciára oktatni másokat.