Hely és miliő

Aki könyvek között él, végül íróvá válik. Először mások gondolatait jegyzi fel, és észre sem veszi, hogy egyszer csak saját aforizmáit írja. Hiába, a könyv jó társaság, csak akkor szól, ha kérdezzük, de a feleleteiben megbízhatunk. Novotny György huszonhárom éve ül kis Balzac utcai antikváriumában, és makacsul hiszi, hogy az internetgalaxis soha nem fogja legyőzni a Gutenberg-galaxist. Még akkor sem, ha közben az elhagyott vasúti sínek helyére plazát varázsolt a multi, amelyben most éppen a retródivat kellékeit árulja. Hátha az olvasás is bekerül egyszer a kínálatába. Novotny György ezért most feltette a saját könyvét is a polcra: az Utak és sorompók egy életpálya hordaléka, üzenet a jövő nemzedékének. A könyvhétre jelentette meg a Kairosz Kiadó.
A Balzac utcai antikvárium a szó szoros értelmében a régi könyvek boltja, amelyben elsősorban 1945 előtti kultúr- és művelődéstörténeti munkák találhatók. A beszerzésük is egyre nehezebb. „Huszonhárom éve még öten voltunk magánantikváriusok a piacon – mondja Novotny György –, mostanra ötvenen vagyunk. Akkoriban, a nyolcvanas évek elején még havi egy eladó magánkönyvtárból válogathattunk, ma már jó, ha bejön egy hónapban nyolc–tíz könyv. A szakmában eltöltött két évtized előnye, hogy a gyűjtők megtanulták, miért érdemes betérni ide, a Balzac utcába. Itt soha nem volt marxista filozófia. És mert nem rendezek aukciókat, nem teszem félre a raktárban a könyveket. A friss, értékes darabok is kinn vannak a polcokon.” A kultúr- és művelődéstörténet nem az a témakör, amelyből az antikvárius meggazdagodik. Novotny György, aki ma is egy óbudai lakótelepi lakásban lakik tízezer könyvével, mégis ragaszkodik hozzá. Nem kívánja pusztán pénzügyi szempontok szerint bővíteni kínálatát, mert azt vallja, üzlete nem használtkönyv-kereskedés, hanem valódi antikvárium. Szellemi hely. Először mint gyűjtő szeretett bele ezekbe a könyvekbe, később, amikor feleségével 1982-ben sikerült megszereznie az üzletnyitási engedélyt, már mint kereskedő is ezekhez ragaszkodott. Bár a szó szoros értelmében a vendéglátóiparból, egy neves várbeli étterem vezetői székéből érkezett a könyves szakmába, már a kezében volt a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia filozófusi diplomája, a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskola szaktanári képesítése, közgazdasági etikát tanított, volt a vendéglátó-ipari oktatókabinet igazgatója, majd szakfelügyelő a Belkereskedelmi Minisztériumban.
„Olyan kocsmáros vagyok – mondja –, aki megissza a borát. Gyűjtő és kereskedő nehezen fér meg egy bőrben. Csakhogy a gyűjtő gyorsabban gyűjt, mint olvas, itt az üzletben meg van időm arra, hogy el is olvassam, amit gyűjtöttem. A könyv jó társaság, mellette szívesen gyűlnek össze beszélgetésre is az emberek. Kétségkívül helyigényes, és kell neki a miliő, de nem hiszem, hogy eltűnhet, hogy legyőzheti a vékonyka kis CD-ROM. A lakás könyv nélkül: test lélek nélkül, mondta Cicero. Japán diákok térnek be hozzám olyan bibliográfiával a kezükben, hogy csuda. A magyar egyetemisták egyelőre még nem jönnek. Mi annak idején sorban álltunk a Központi Antikvárium ajtajában nyitás előtt, hogy az új szerzeményeket szemrevételezhessük. Ma hónapokig pihennek a kirakatban olyan darabok, amelyeknek egy hét alatt gazdát kellene találniuk. Jó lenne, ha megszületne végre az a magyar polgári középosztály, amelyiknek pénze és igénye is van a jó könyvre.”
Az Utak és sorompók, Novotny György könyve versek, eszszék, gondolatok gyűjteménye. Éppen olyanoké, amilyeneket az antikvárium csendjében jegyez le az ember. „Nehéz tisztességesen, szépen élni ebben a világban – mondja –, de a könyvek eligazítják az embert. Seneca ma is olyan friss, élvezetes olvasmány, mintha napisajtó lenne. Az ember alapjaiban nem változik. Hozhat otthonról hitet, tartást, de ez nem genetikai örökség, ezt folyamatosan karban kell tartani. Meg kell győzni magunkat arról, hogy szeretnünk kell embertársainkat, mert hit nélkül nincsen lélek, lélek nélkül nincsen élet.”