Iliescu, a vádlott

Nem sok babér termett volna fél évvel ezelőtt annak az elemzőnek, aki azt jósolja, hogy Ion Iliescu – a posztkommunista Románia ikonjának szerepében tetszelgő politikus – az igazságszolgáltatás kezére jut, s akár életfogytiglani börtön is fenyegetheti. Alig hat hónappal a tavaly decemberi romániai hatalomváltás után most mégis az exállamfő törvényszéki meggyanúsításáról szólnak a hírek. Az 1990 júniusában zajlott véres bukaresti bányászjárás ügyében többek között embertelen bánásmódra való felbujtással és törvénytelen letartóztatással vádolják Iliescut. Az egykoron Ceausescu közeli munkatársaként is tevékenykedő volt elnököt az 1989. decemberi forradalom egyes, máig tisztázatlan történéseiért is felelősségre kívánják vonni.
Az új román vezetés – élén a hajóskapitányságon edzett Traian Basescu államfővel – látványos magabiztossággal indította a kormányzást, ellentétben az 1996-ban választásokat nyert, szintén jobbközép koalícióval. Az óvatos kompromisszumkeresés helyett a jelenlegi bukaresti hatalom nem ismer tabukat, s véglegesen a földbe kívánja döngölni azt a Szociáldemokrata Pártot, amely alig néhány hónappal ezelőtt még gyakorlatilag egypártrendszerben irányította az országot. Hogy a cél érdekében használt eszközök mennyire demokratikusak, arról megoszlanak a vélemények, abban azonban kevesen kételkednek, hogy csak így lehet elbánni a polipszerű hálózatként működő román posztkommunista gépezettel. Tegnap, éppen a bányászjárás tizenötödik évfordulóján, a craiovai bíróság szabadlábra helyezte Miron Cosma volt szakszervezeti vezetőt, a bukaresti vérengzés egyik irányítóját. A nagy politikai játszma tehát csak most kezdődik. Melyik politikai tábor tudja majd a neki megfelelő módon mozgatni Cosmát? Kiáll-e Iliescu mellett saját pártja, amelyben nemrég a Mircea Geoana vezette reformszárny kerekedett felül, s amely úgy tűnik, csak kényszerből tűri meg szenátusi frakciójának élén a román sajtó nagy része által jó ideje már csak a kommunista jelző társaságában emlegetett Iliescut?
A román posztkommunista erők emblematikus figuráját nem csak politikai szempontból viselték meg a történtek. A volt elnök néhány hete kisebb szívműtéten esett át, napokig eltűnt a nyilvánosság elől. A hetvenöt esztendős Iliescu egyébként az aberráció, provokáció és diverzió szavakkal utasította el az ellene felhozott vádakat, alighanem ma is őszintén gondolja úgy, hogy az ő egyetértésével különvonatokon Bukarestbe érkező, majd ott a volt kommunisták hatalomból való kiebrudalását követelő egyetemistákat agyba-főbe verő bányászok tulajdonképpen megmentették Romániát a káosztól. Az exállamfő – akinek óvó tekintete alatt írta alá 1996-ban Horn Gyula és Nicolae Vacaroiu a magyar–román alapszerződést – nyilván abban sem kételkedik, hogy az 1990-es marosvásárhelyi magyarellenes pogromot tulajdonképpen a magyarok idézték elő. Azokban a márciusi napokban, amikor Sütő András fél szemét kiütötték a környező falvakból felhozott, leitatott román parasztok, a magyarok Iliescutól várták a segítséget. Akkor még nem tudhatták, hogy az elnök érdeke volt a véres etnikai incidens, hisz így ismét feléleszthette a volt szekusokra épült titkosszolgálatot. E tettéért még nem vonták felelősségre.