Kádkőkorszak

Hétfő óta tudjuk, hogy a Gyurcsány miniszterelnökhöz közel álló Motim Kádkő Kft. jogszabályellenesen emelte dolgozóinak heti munkaidejét harminchat óráról negyvenre. Ezt maga Csizmár Gábor foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter mondta, válaszul Pap János országgyűlési képviselő interpellációjára. Márpedig ha valaki, akkor Csizmár miniszter tudja, mi itt a szabály, és hol a svindli.
Válaszadásakor a miniszter még nem tudhatta, hogy Pap képviselő a kormányfő kádkővállalkozására gondolt, amikor a kérdést feltette – ez csak Pap János viszonválaszánál derült ki. (Nem hiszem, hogy Gyurcsány rendkívüli jutalomban részesíti a szegény tárcavezetőt…)
Tanulmányainkból tudjuk, hogy hajdanán, a vadkapitalizmusban a kíméletlen tőkés mennyire fittyet hányt a dolgozók jogaira, napkeltétől napszálltáig dolgoztatta őket, aki meg hőbörgött, azt nemes egyszerűséggel elzavarta még a gyár környékéről is. Jelek szerint a Gyurcsány-féle kádkőművek még nem jutott el a fejlődésnek erre a fokára. A kádkőgyártó szakemberek boldogok, hogy egyáltalán állásban vannak, eszük ágában sincs a méltatlankodás, még a végén az utcán találnák magukat – odakinn csak úgy sorjáznak az állástalan kádkőkészítők.
Azért csak megkérdezném a lánglelkű szózatairól ismert szocialista párt- és kádkőtulajdonost, hogyan beszéli meg mindezt önmagával. Egyszer Iustitia szóvivője a pulpitusról, másszor a törvény szemébe kacagó újmágnás? Hogyan van ez? Szerintem ezt is megmagyarázná.